19. Fejezet

Sziaszok!
Nos mondhatnám, hogy sajnálom a késést, de nem fogom. Ha ti nem erőltetitek meg magatokat akkor mi miért tegyük? Nem mondok semmit ezzel kapcsolatban mert szerintem felesleges. Jó olvasást.
Puszi, Trixi

(Nellie) 

        

A tükör előtt álltam és gyorsan végignéztem magamon. Egy szűk farmert viseltem, fehér hosszú ujjú felsővel és csizmával. Az ágyra pillantva felkaptam a táskám és utolsó pillantást vetve a szobára becsuktam magam mögött az ajtót. Testvérem szobája felé vettem az irányt. Kettőt kopogtam az ajtón mielőtt benyitottam volna. Az ismerős barátságos falak most is vidámságot sugároztak azonban Bess csak állt a tükör előtt és nézett maga elé. Ugyanis a tekintete inkább a földet pásztázta, mint saját magát. 

Az ajtót kitárva léptem beljebb majd megálltam testvérem mögött. Kezem a vállára tettem, és megszorítottam. Bessie végre felnézett. A tükörben találkozott a tekintetünk, és igaz, hogy mosolyogni próbált, tudtam, hogy valami akkor is nyomja a lelkét. Átöleltem és egy puszit nyomtam az arcára. Mint mindig most is kifogástalanul nézett ki. Szőke haja koronaként keretezte az arcát, és egy halvány mosolyt villantott felém, miközben ő is átkarolt. 

Mióta itt voltunk talán nem is volt ilyen meghitt pillanatunk. Megérdemeltük, hogy végre eltöltsünk egy kis időt kettesben. Épp ezért megyünk ma vásárolni. Hétvége lévén nem is találhattunk volna jobb programot. Ezt a napot semmi sem teheti tönkre. Ez csak a kettőnké. Pont úgy mint régen. Elengedtem Bessie-t és mosolyogva léptem az ajtó felé. Bessie látszólag csak mosolygott rajtam, felkapta a táskáját és lefelé indultunk. 

-           - Nagyon jókedved van. – állapította meg a lépcsőn lefelé menet. Gyorsan szedtem a lábaimat, és barna tincseim mögül elnézően mosolyogva néztem vissza rá.

-           - Az nem elég indok, hogy veled tölthetek végre egy kis időt? – kérdeztem meg tőle, ő pedig a tekintetével végigmért, majd egy huncut pillantás kíséretében megszólalt.

-           - Dehogynem. Nyílván semmi köze a lovagodhoz, aki az előbb hívott. – nézett rám én pedig lesütöttem a tekintetem. Meglepetésemre nővérem felkacagott. – Ugyan Nellie. Süt rólad, hogy szerelmes vagy, örülök neki hidd el. De az tény, hogy ezt a vásárlást most senki sem teheti tönkre. – végre egy kis érdeklődést láttam a tekintetében. Talán napok óta először. Örültem ennek, vissza akartam  kapni az én örökké vidám és mosolygós testvérem. Ahogy leértünk a lépcsőn a konyhába léptünk, ahol anya tevékenykedett. Látszólag épp az ebédet készítette, és az illatok alapján valami fenséges lesz.

-           - Szia, anya! – köszöntünk egyszerre Bessie-vel, és egy-egy puszit nyomtunk anya arca két oldalára. Anya halványan felnevetett és felnézett a pultról. Épp a krumplit vágta fel.

-           - Merre lesz a kis kiruccanás lányok? – kérdezte, bár valószínűleg sejtette a választ.

-           - Vásárlás. Épp itt az ideje. – válaszolta testvérem és felült a pultra. Én mellé léptem és egy kiskanalat kikapva a szekrényből belemártottam a szószba, legalábbis annak néztem és ajkaimhoz emeltem. Jóízűen hümmögtem mikor a hűs kissé krémes mártás végigszántotta torkom.

-           - Na, menjetek! – invitált minket kifelé anya és dühösen ugyanakkor játékosan nézett ránk. – Még kész sincs az ebéd, de már felfalnak mindent. – csóválta anya a fejét, de a szája szélében lévő mosoly elárulta, hogy nem gondolja komolyan.

-           - Hé! – emelte fel a kezeit védekezően a testvérem – Mint most is Nellie volt én hozzá sem nyúltam. – nézett rám vigyorogva én pedig morcosan néztem rá. Csak kinyújtottam a nyelvem, amin ő felnevetett.             

-           - Nekem legalább jó az étvágyam. – rántottam meg a vállaimat, Bess szemei pedig furcsán villantak meg.

-           - Vajon Josh-nak is ezt szoktad mondani? – kérdezte tőlem miközben felhúzta egyik szemöldökét.

-           - Bessie! – kiáltottam fel miközben felnevettem. Anya csak lemondóan megrázta a fejét és intett, hogy most már menjünk. Sikerült olyan témát érintenünk, amit talán nem előtte kellene kibeszélni. Odaléptünk hozzá és egy-egy puszival búcsúztunk. Anya a pulthoz lépett és újra elkezdte felvágni a krumplit. 

Bessie-vel felkaptuk a kabátunkat és a garázs felé indultunk. A kocsinkhoz léptünk Bess pedig kérdőn nézett rám. Én csak mosolyogva intettem és az anyósülés felé vettem az irány majd beszálltam. Bess is beszállt majd a táskáját az én ölembe rakta a kabátját pedig szétzipzárazta. Elindította a motort és bekapcsolta a fűtést. A motor halkan búgott fel, Bess pedig hátra pillantva egy Y kanyarral kitolatott a garázsból. Bekapcsolta a rádiót, így a kocsiban kellemes, halk zene szólt. 

Ahhoz képest, hogy Január volt meglehetősen enyhe idő volt. A hó nem borította be a környéket, és olyan kemény fagy sem volt mondható. Bár most szemerkélt az eső, ami talán hóval keveredett, de így esély sem volt rá, hogy megmaradjon. Sajnáltam, hogy tél lévén nem gyönyörködhetünk a szép havas tájban. Ha már tél van, akkor legyen rendes tél. Pedig biztos elmentem volna sétálni a környékre, ha megmarad a hó. 

-           - Miért mindig eső esik? – tettem fel a költői kérdést, miközben kinéztem az ablakon. Az eső halkan kopogott az ablakon, a táj pedig elmosolyodott előttem.

-           - Nem tudom. Tény, hogy sokkal szebb lenne, ha mindent hó borítana. – nézett rám egy röpke pillanatra testvérem, majd újra az útra fordította a figyelmét.

-           - Amúgy hova megyünk? – kérdeztem és feljebb ültem, eddig szinte elsüllyedtem az ülésben.

-           - Seattle-re gondoltam. Megfelel? – kérdezte bár úgyis tudhatta a válaszom.

-           - Persze. Ott voltunk először mikor ideköltöztünk nem? – kérdeztem és kérdőn néztem rá.

-           - Igen. – bólintott. A rádióból egy ismerős szám csendült fel. Lehunytam a szemem és engedtem, hogy a ritmus egy pillant alatt átjárjon. Egy sóhaj szakadt fel belőlem.

-           - Hiányzik a tánc ugye? – kérdezte, fél testtel felé fordultam és rá néztem. Ő a szeme sarkából nézett rám.

-           - Igen. El sem hinnéd mennyire. Szeretnék visszamenni de… - keserűen húztam el a szám szélét, és néztem előre.

-           - Miért nem mész? Biztos itt is lenne rá lehetőség. Ha ennyire hiányzik. – mondta Bess majd befordult egy utcába, a táblán láttam, hogy már nem vagyunk messze.

-           - Biztos itt is el tudnék menni… de közel sem lenne olyan, mint amilyen régen volt. Szerettem oda járni, te tudod a legjobban. – néztem újra rá, és láttam, hogy halványan elmosolyodik.

-           - Kerítünk valamit itt is, jó? – kérdezte és rám pillantott. Én csak mosolyogva bólintottam, majd vállának dőltem és egyik kezemmel átkaroltam. A visszapillantó tükörből láttam, hogy mosolyog.

Bess lekanyarodott egy hatalmas épültet elé, az első parkolóhelyre beállt, majd leállította a motort. Összehúzta a kabátját és megfogta a táskáját. Mindketten kiszálltuk, Bess pedig lezárta a kocsit. Hűvös volt, gyorsan összébb húztam magamon a kabáton és sietősen haladtunk befelé. Egymásba karolva futólépében haladtunk, majd benyitottunk a kellemesen meleg épületbe. A beszélgetések hangja rögtön megütötte a fülem. Sokan voltak. Bess levette a kabátját így én is így tettem. Belém karolt és együtt indultunk el, az első bolt felé, ami egy ruhabolt volt. 

Bess otthonosan mozgott a sorok között miközben tekintetét a ruhákon járatta. Elváltak útjaink és míg ő a merészebb darabok felé ment addig én maradtam az egyszerűeknél. Mosolyogva csóváltam a fejem, de örültem, hogy Bess legalább itt elengedi egy kicsit magát. Legalábbis látszólag. Tekintetem a ruhákra fordítottam és egyesével néztem meg alaposan a darabokat. Néhány perccel később a karomon már jó pár ruha sorakozott, amik arra vártak, hogy felpróbáljam őket. Szemeimmel testvérem kezdtem keresni. Meg is láttam egy öltözőfülke előtt. Vigyorogva szemléltem a ruha tömeget, ami a kezében volt. 

Mellé léptem ő pedig vigyorogva tekintett rám, majd a kezemben lévő ruhákat tanulmányozta. Együtt léptünk be a két próbafülkébe. Ahogy behúztam a függönyt és megfordultam egy hatalmas tükörrel néztem szembe. A ruhákat felakasztottam a fogasra és vetkőzni kezdtem. Először próbáltam fel a fehér farmert majd a kissé koptatottat, aztán a felsőket. Voltak iskolai darabok, rövidek és hosszúk. De egyen különösen megakadt a tekintetem. Fekete darab volt, testre feszülős, felül strasszos és közében pedig egy szalag, ami keresztbe futott végig a felső aljáig. Rögtön megtetszett. Tudtam, hogyha legközelebb bulizni megyek ezt fogom felvenni. Visszavettem a saját ruháimat majd megfogtam a választottakat és kiléptem a fülkéből. Mint számítottam rá Bess még a próbafülkében volt. 

A bejárathoz mentem és egy kosárba szórtam a ruhákat, majd újra végigmentem a sorokon. Hátha megakad a tekintetem még valamin. Általában azt veszem meg, ami elsőre megtetszik. Így mindig gyorsabban végzek, mint testvérem. Bess lépett ki a fülkéből, aki tekintetével engem keresett. Mosolyogva léptem mellé ő pedig a kosaram tartalmát szemlélte. 

-           -. Csinos darab! – mutatott a felsőmre. Sejtettem, hogy elsőre kiszúrja.

-           - Bulizós darab, a legközelebbi alkalomra szánom. – mondtam ő pedig cinkos vigyorra húzta ajkait.

-           - Josh értékelni fogja. – kacsintott rám, majd a kassza felé indult. Én csak megforgattam a szemeimet és utána indultam. Kifizettük a ruhákat és három nagyobb szatyorral indultunk kifelé.

-           - És most hova? – kérdeztem, Bess tekintete pedig megakadt a következő bolton. Én csak nyeltem egyet.

-           - Oda! – mutatott a boltra majd el is indult, arcán egy hatalmas vigyorral. Sóhajtva követtem testvérem a fehérnemű boltba. 

Bess otthonosan mozgott a boltban, és fejét ide-oda kapkodva cikázott a sorok között. Néha az én véleményem is kikérte, mivel nem tudott dönteni. Végül csak legyintett és azt mondta mindkettő. Én úgy voltam vele, hogy ha fehérneműt veszek, akkor érezzem is jól magam benne, ne pedig kínosan. Bár én sem vetettem meg a kirívóbb darabokat, sőt szerettem őket, de a testvéremhez mégsem értem fel. 

Kiakartam kérni Bess véleményét egy darabról, de sehol sem láttam testvérem, így arra a következtetésre jutottam, hogy éppen próbál. Jobb híján én is egy öltözőfülke felé vettem az irányt és elhúzva a függönyt felakasztottam a fehérneműt. Lényegében egy hálóruha szerűség volt. Párduc mintás, ami egy tangából állt és a hozzá illő felső részből. Gyönyörű volt és szexi. Eldöntöttem, hogy megveszem. Elvégre… ki tuja mikor veszem hasznát. Az átlátszó anyagból készült ruhát a kezembe fogtam és elhúzva a függönyt kiléptem a fülkéből. Bess már a pultnál állt és fizetni készült. Mellé siettem Bess pedig szemöldök felhúzva szemlélte a választott fehérnemű szettet. Én csak vigyorogva megvontam a vállam. Kikértük a szatyrokat amiket akkor adtunk oda, mikor bejöttünk és elhagytuk a boltot. 

Bess egy sejtelmes mosollyal haladt az épületben. Nem akartam rákérdezni, hogy miért. Féltem a választól. Ezen kívül bementünk még egy könyvesboltba. Bess kérésére. Amíg ő valami szórakoztató könyvet keresett magának addig én maradtam a kötelezőknél. Úgy is kell jó pár darab. Bess végül legalább három könyvvel tért vissza és fintorogva mustrálta, hogy én még ilyenkor is kötelező olvasmányokat veszek. De hát ha arra van szükség. 

A boltban a rádióból ismerős zene hangzott fel. Lehunytam a szemem a csípőm pedig automatikusan kezdett ringatózni a zene ütemére. Régen táncoltam már, és eszméletlenül hiányzott. Testvérem jött mellém, aki vigyorogva nézett rám, én csak megforgattam a szemeimet és mosolyogva toltam a pénztár felé. Megvettük a könyveket és úgy döntöttünk lemegyünk a kocsihoz betenni a csomagtartóba a szatyrokat. Január lévén mivel már délután négy is elmúlhatott lassan kezdett sötétedni. Betettük a csomagokat a kocsiba, de a plázába még visszamentünk. 

Kajáldákat kerestünk mivel már mindketten éhesek voltunk. Végül megálltunk egy gyors kifőzde előtt. Én gyrost ettem Bess inkább pizzázott. Leültünk egy asztalhoz és csendben fogyasztottuk el az ételünket. Abban viszont egyet értettünk, hogy anya nem fog örülni, hogy itt eszünk mikor ő otthon finom étellel vár minket, és biztos, hogy fenséges, mert már a kóstoló is az volt. De most ehhez volt kedvünk. 

Fél órával később elégedett álltunk fel mindketten készen arra, hogy elhagyjuk a plázát és haza menjünk. A mozgólépcsők felé vettük az irányt a kijárat felé tartva. Azonban tekintetem megakadt valakin. Az illető háttal állt nekem. Fekete farmert viselt, sportcipőt és egy laza kabátot. Karjain megfeszült a kabát, ahogy mellkasán összefonta őket. Barna haja összevissza meredezett az én szívem pedig hevesebben kezdett verni, ahogy újra és újra végignéztem rajta. 

Összetéveszthetetlen volt. Pontosan tudtam, hogy ki az. Látszólag egy középkorú férfival beszélgetett. Lábaim azonnal felé vették az irányt. Bess csodálkozva nézett utánam és a nevem szólongatott. Josh meglepve fordult meg és találkozott a tekintete az enyémmel. A sötétbarna szemek szinte égettek. Annyi érzés tombolt bennük. Ajkai játékos mosolyra húzódtak. Egyszerűen szerettem. Mindent szerettem benne. Intett egyet a férfinak majd felém indult. Félúton megállt és kitárta karjait. Lábaim újra elindultak felé és szinte rohantam hozzá. Karjai szorosan öleltek körbe, miközben fejét a hajamba fúrta. Elhajoltam tőle és szemeibe nézve megcsókoltam. Forró ajkai lágyan becézgették az enyémet miközben közelebb húzott magához. 

Mikor elváltam tőle ő mosolyogva nézett rám és karolt át. Bess sétált mellénk és mosolyogva bólintott Josh-nak.

-           - Szia Bessie! – köszönt Josh így nővérem is így tett.

-           - Én haza megyek, te maradj nyugodtan. – nézett rám majd egy röpke pillantást vetett Josh-ra.

-           - Ha menni készültetek menj csak nyugodtan. – nézett rám és tudtam, hogy ha akarnánk akkor holnap is találkozhatnánk. Őszintén nem akartam Bessie-t elengedni egyedül. Úgy volt, hogy ez a mi napunk.

-            - Maradj csak tényleg. Gondolom Josh majd hazahoz. – miután az említett bólintott Bess hozzám lépett és miután megpuszilt már itt sem volt. Még csak meg sem szólalhattam. Ennyire látszott volna, hogy vele akarok maradni? Lesütöttem a tekintetem, majd előrehulló hajam mögül néztem fel Josh-ra.

-           - Megiszunk valamit? – kérdezte, de már egy kávézó felé irányított. Josh kávét kért, én maradtam a jeges kávénál. Egy asztalhoz vezetett és miután mindketten helyet foglaltunk nekiláttunk az italunknak. Én ajkaim közé vettem a szívószálam és szívni kezdtem a kellemesen hideg italomat. Josh tekintete felcsillant.

-           - Mi jót csináltatok a testvéreddel? – kérdezte érdeklődő hangom, miközben kezével megtámaszkodott az asztalon.

-           - Vásároltunk. Régen voltunk már kettesben. – válaszoltam miközben ujjaimmal a szívószállal játszottam. Nem kerülte el a figyelmem, hogy Josh tekintete mennyire figyeli ezen mozdulatsoromat.

-           - És te? Csak nem te is vásároltál? – kérdeztem miközben felhúztam a szemöldököm és újra az italomba kortyoltam.

-           - Nem találkozom volt. Azzal az emberrel, akit láttál. Apám egyik megbízottja. – elhúzta a száját miközben ajkaihoz emelte a poharat és lassan kortyolgatni kezdte a forró italt. Elég érdekes nézhettem rá, mert Josh magyarázkodni kezdett. – Tudod már nem sok van hátra ebből az évből. Most volt félév és én most végzős vagyok. Apám pedig szeretné tudni, hogy hol fogok továbbtanulni, de legfőképp, hogy mit. – nézett rám nekem pedig elszorult a torkom. Sejtettem, hogy az apja azt akarja majd, hogy a fia mellette legyen. Még belegondolni sem akartam, hogy ezzel neki el kell majd mennie.

-           - És hol szeretnél továbbtanulni? – kérdeztem és próbáltam kellemes hangot megütni, hogy ne hallatszódjon ki belőle a szorongásom.

-           - Nem tudom. Apám szerint jó lenne minél nevesebb egyetemen tanulnom. Azt akarja, hogy ha itt lesz az ideje, átvegyem tőle a vállalatát. Főként biznisz szakon. A vállalat hatalmas felelősség apám szerint és alkalmasnak kell lennem rá. – Josh nem tűnt túl lelkesnek. Az asztalon átnyúltam és kezembe vettem kézfejét. Halványan mosolyogva nézett rám.

-           - Hogyhogy itt tanulsz és itt laksz? – kérdeztem, mert ez igazán érdekelt. Ha akarta volna akkor folyamatosan a szülei mellett lehetett volna és elvégezhette volna bármelyik gimnáziumot magántanulóként.

-           - Én akartam itt maradni. Elsőéves voltam a gimnáziumban mikor idekellett jönnünk apa egyik üzlete miatt. Megtetszett a hely, amilyen csend volt és nyugodt. New York-hoz képest, azért ez maga a paradicsom. – vigyorgott – Nem mondom, hogy könnyű volt meggyőzni a szüleimet, de végülis belementek. Az első években mindig itt hagytak valakit, ha nekik el kellett menniük, de aztán teltek az évek én pedig önálló lettem. Apám beletörődött, hogy itt végzem el a gimnáziumot. Persze megmondta, hogy az egyetemet már ő választja. – húzta el a száját. Gombot nőtt a torkomban arra a gondolatra, hogy már fél év sincs, és ő talán örökre elhagyja ezt a helyet. Nem akartam távol lenni tőle, még a hétvégék is nehezek. Ha elköltözik az maga lenne a pokol. Josh láthatta, hogy idegesebb vagyok, mert megszorította a kezem és bíztatóan mosolygott rám.

-           - Hé. Ne aggódj, még van időnk! És különben is addig kitalálok valamit, ha kell akkor téged is viszlek magammal. – tudtam, hogy ez csak kósza kijelentés. Hiszen én nem hagyhatom itt Bessie-t és anyát, de jó érzés volt, hogy velem akar lenni. Nagyon jó.

-           - Igen. Kitalálunk valamit. – suttogtam majd áthajolva az asztal fölött ajkaira hajoltam. Josh megragadta a csípőm és az ölébe ültetett. Beletúrtam a hajába. Nem akartam a jövőn gondolkozni. Hisz ki tudja mi minden történik még addig. Egyelőre élveztem a jelent és a boldogságot. Josh szeretett és velem akart lenni ez volt a lényeg. Én pedig annyit tehettem, hogy mindenben támogatom. Hiszen szerettem őt, jobban mint bárkit.