21. Fejezet

Sziasztok! 
Tudom, tudom, rengeteg idő a kimaradás. De most egy kis megértést kérek tőletek. Én érettségi előtt állok, és rengeteg időt kell tanulásra szánnom, akár csak barátnőmnek is. Ha késünk is, egy kicsit több türelmet szeretnénk kérni. Jó olvasást! :) 
Puszi, Trixi

(Nellie szemszög)

A szoba csendjét nővérem egyenletes szipogása és halk sírása törte meg. Normális esetben már rég a karjaim között ringatnám, de ezt a feladatot most Anthony tette meg helyettem. Összeráncolt szemöldökkel meredtem rájuk. Nem értettem a kapcsolatot, ami köztük van. A húgom egyik pillanatban még kerüli, most pedig úgy néz ki mindenkinél nagyobb szüksége van rá. Külső szemmel csak annyi tűnt fel, hogy Anthony ostromolja a nővérem, aki ellenáll, és mintha zavarná is. Eddig azt hittem jól tette, de már egyáltalán nem vagyok biztos benne. 

Fejem újra a számítógép képernyője felé fordítottam, és egyszerre kapott el az undor és lettem iszonyatosan dühös. Kezem a combomon ökölbe szorítottam és vettem egy mély levegőt mielőtt valami meggondolatlan dolog szaladt volna ki a számon. Bessie-nek most erre volt a legkevesebb szüksége. A barátja anélkül is egy szemétláda. Vagyis már csak ex barátja. 

A képen Michael és Tiffany voltak láthatóak elég félreérthetetlen helyzetben. Michael egy széken ült Tiffany pedig az ölében. Karjaival a pasi nyakát ölelte át, és gátlástalanul közel préselte magát hozzá, ha Michael nem öleli át a derekát és szorítja magához talán még ki is tudta volna magyarázni. Tiffany szőke tincsei az arcába lógtak így csak félig láthattuk a képek szereplőit, de így is pontosan tudtuk kik azok. Tiffany úgy tűnt épp a nyelvét dugta le Michael torkán, aki egyáltalán nem ellenkezett. És még volt pofája közben egyik kezével Tiffany ribanc combjait cirógatni. 

Felsóhajtottam és újra nővérem felé pillantottam. Mostanra viszonylag csillapodott a sírása. Anthony még a karjai között tartotta és látszólag nyugtató szavakat suttogott a fülébe. Fájt, hogy így kell látnom. Nem hittem abban, hogy az idő meggyógyítja a sebeket. Az idő csak csökkenti a fájdalmat, de elűzni csak egy új szerelem képes. Az összetört darabokat csak az igaz szerelem képes összerakni, hogy az ember újra egy egész legyen. Töretlen és önfeledt, újra boldog és optimista. Szerettem volna újra így látni a testvéremet. Nagyon régóta hiányzott már, és talán ez is oka volt a rosszkedvének. Ki tudja mi rontotta el így a kapcsolatukat Michaellel, és mióta tartott már. 

Felálltam és láttam, hogy a szoba másik sarkában helyet foglaló Jasper felém kapja a pillantását. Jasper, Anthony után érkezett néhány perccel. Nem tett semmit, csak helyet foglalt és elég érdekes képpel szemlélte az előtte lévő párost. Lehet, hogy neki is furcsa volt testvére viselkedése, de annyira nem foglalkoztam vele. Úgy döntöttem csinálok kakaót és felhozok egyet nővéremnek. Hangtalanul lépkedtem, majd tettem a kezem a kilincsre. Még egy utolsó pillantást vettem testvéremre, de bár ne tettem volna. Láttam bánattól csillogó tekintetét, ami már vörös volt a sírástól, ajkai kicserepesedtek, és ujjaival görcsösen szorította magához Anthony-t. Szenvedett. 

Végül elhagytam a szobát és a konyhába indultam. Sejtéseim szerint anya a dolgozószobájában van. Nem is baj, Bessie amúgy sem szeret kiborulni mások előtt, és ha akarja, majd elmondja anyának. Kezem a korlátra vezettem és lassan lépkedtem lefelé. Mindent megtettem volna, hogy ne kelljen így látnom Bess-t. Nem viseltem el, ha bármelyik családtagom szenvedett. Valahogy velük szenvedtem én is. Velem még nem történt meg az, mint most Bessie-vel, így nyílván nem én lettem volna most a legjobb társaság, de úgyis tudja, hogy ha szeretné mindig itt vagyok számára. Csak egy szavába kerül. De azt hiszem most Anthony-ra nagyobb szüksége van. 

A konyhába lépve a pulthoz léptem és elővettem két bögrét és két kiskanalat. A szekrényből kikaptam a kakaóport és a hűtőből pedig elővettem a tejet. Az magamét megmelegítettem kicsit, majd mindkettőt összekevertem. Az enyémet még kavargattam kicsit, majd ajkaimhoz emeltem és belekortyoltam. 

-           - Beszélhetnénk? – hallottam magam mögül egy hangot én pedig ijedtemben megugrottam kicsit. Letettem a bögrét a pultba és kicsit gyorsan pördültem meg. Megnyugodva szemléltem Jasper bűntudatos arcát. – Nem akartalak megijeszteni. – szabadkozott én pedig csak legyintettem. Az asztalhoz intettem majd felkapva a bögrém, leültem. Jasper pedig egy székkel arrébb ült le, mint én. Furcsa volt, de nem szóltam semmit.

-           - Miről szeretnél beszélni? – kérdeztem, pedig nagyon is sejtettem. Ujjaim közé vettem a kiskanalat és kavargatni kezdtem a barna italom. A kanál halkan koccant a bögre széléhez, Jasper pedig néhány idegőrlő perc után megszólalt.

-           - Te mit gondolsz Bessie és Thony kapcsolatáról? – kérdezte és felpillantva láttam, hogy érdeklődve figyel.

-           - Hát… - megköszörültem a torkom és lenyeltem a torkomban keletkező gombócot. – Azt hiszem egy olyan kapcsolat van közöttük, amit jelen pillanatban nem igen értek meg. Bessie-nek egyszerre van szüksége a testvéredre, de az utóbbi időben valahogy mégis kerülte. Elég régóta élek vele, hogy leszűrjem, hogy valami nincs rendben vele. Azonban tudom, hogy ha valami olyan dolog lenne, ami rám is tartozna, vagy ha a testvérem úgy döntene, akkor megosztja velem. Nem tagadom szeretnék neki segíteni, és fáj, hogy így látom. De azt hiszem Anthony most tökéletesen elég neki. – próbáltam szavakba önteni az érzéseimet, Jasper pedig bólintott és egy kicsit összeráncolta a homlokát, majd újra rám nézett.

-           - Szóval neked is feltűnt, hogy az ő kapcsolatuk egészen… - Jasper kereste a szavakat.

-           - Bensőséges? – kérdeztem, Jasper pedig mosolyogva bólintott egy aprót.

-           - Igen, nehéz lenne nem észrevenni, de próbálom nem figyelembe venni. Ha itt lesz az ideje remélem, hogy a nővérem beavat, és… Most az a legfontosabb, hogy ne forduljon magába, ha ehhez pedig Anthony-ra van szükség, akkor megkapja. – vontam vállat, és kezeim közé fogtam a bögrém. Jasper tekintete egy aprót felcsillant, amit nem tudtam mire vélni, majd mosolyogva lehajtotta a  fejét, aztán egy egészen különös tekintettel vizslatott.

-           - Még a testvéred ilyen szempontból megsínylette, ezt a költözést, addig te egész jól jártál. Nem igaz? – kérdezte és érdeklődve húzta fel egyik szemöldökét, én pedig zavartan kezdtem vizslatni az asztallapot, így Jasper kuncogását hallottam csak.

-           - De. Kétség kívül sosem voltam még ilyen boldog. – válaszoltam végül egészen halkan.

-           - Josh szeret téged. – jelentette ki én pedig meglepődve kaptam fel a fejem. – Tudod mi már itt élünk egy ideje és még sosem láttam így lányra nézni. Fontos vagy neki, még ha mások mást is állítanak. – magyarázta én pedig csodálkozva pillantottam rá. Halványan elmosolyodtam és hálásan néztem rá. Jasper bólintott egy aprót majd a pulthoz lépett és megfogta a Bessie-nek szánt bögre kakaót.

-           - Az… - akartam mondani, de Jasper elnéző mosolya belém rekesztette a szót.

-           - Felveszem a nővérednek. Azt hiszem jót fog tenni neki. – mosolygott még utoljára majd eltűnt a lépcsőfordulóba. Csodálkozva néztem utána. Végül elkönyveltem magamba, hogy a Hale testvérek a diákok pletykái ellenére igen is kedvesek és segítőkészek. 

Felálltam az asztaltól és a bögrémmel a kezemben indultam el a szobámba. Lassú léptekkel haladtam a lépcsőfokokon miközben furcsa gondolatok férkőztek elmémbe. Bessie szobája előtt megtorpantam és kíváncsian hallgatóztam, de semmit nem hallottam. Ez kicsit megnyugtatott. Bess legalább már megnyugodhatott. A szobámba mentem, majd halkan csuktam be magam mögött az ajtót. Leültem az ágyamra, majd a takarót magam köré csavartam, és miközben a hátam a falnak vetettem lassan kortyolgatni kezdtem az italom. 

Valahogy akaratlanul is összehasonlítottam Josh-t és Michaelt. Mindketten népszerűek a suliba, és minden lány epekedik utánuk. Mindkettőnek valószínűleg rengeteg kapcsolata volt már. Azonban egy lényeges különbség van köztük. Josh tudja milyen rossz, ha az embernek nélkülöznie kell valamit, főleg ha ezek a szülei. Mert bár végig ott voltak mellette, mégis olyan mintha mások nevelték volna. Talán azért bízom ennyire benne, mert megnyílt nekem, én pedig neki. Most pedig az, amit Jasper mondott. Vajon miért mondta? Persze férfi szemmel teljesen más lehet, de már Daniel is utalt rá, hogy rossz volt vele kezdenem. Minden esetre megnyugtattak a szavai. 

Az utolsó kortyot is kiittam a bögrémből, majd letettem az éjjeli szekrényemre. A kanál halkan csörögve ért a bögre oldalához. A fejem oldalra fordítottam, ahol az ablak volt. Elég érdekes időjárás volt. Ma megint eső esett, de tegnap meg hó. Én már nagyon vártam a tavaszt, hogy végre ne téli kabátban kelljen járkálni. Érezni akartam a meleg napsugarakat a bőrömön, a nyíló virágok illatát, a rügyező fákat, és a madarak énekét. Szerettem a tavaszt, és a vele együtt járó meleget és valami újnak a kezdetét.
Ijedten rezzentem össze, mikor megcsörrent a telefonom a mellettem lévő kis szekrényen. Érte nyúltam és elmosolyodtam, ahogy megpillantottam a kijelzőn villogó nevet. Kicsit hevesen de mégis gyengéden szóltam bele. 

-           - Szia! – szóltam bele, és megfogtam a takaró végét, majd magamra húztam, miközben elfeküdtem az ágyon.

-           - Szia Kicsim! Hallani akartam a hangot, mi jót csinálsz? – kérdezte és hallottam, hogy egy ajtó csapódott be, valószínűleg a szobájába ment.

-           - Épp most feküdtem le, pihenek. Hosszú volt a mai nap. Amúgy meg… tartom a nővéremben a lelket, majd elmeséltem. – egészítettem ki gyorsan a mondandóm mielőtt rákérdezett volna.

-           - Rendben. Holnap látlak? Elmehetnénk valahova. – ajánlotta én pedig elmosolyodtam. Hogy is fordulhatnak meg buta gondolatok a fejemben?

-           - Örülnék neki, teljesen lefáraszt az iskola. És már szeretnélek látni. – sóhajtottam, és szinte biztos voltam benne, hogy mosolyog.

-           - Én is, mit szólnál, ha bemennénk a városba? Vagy kicsit távolabbra? Vagy tudod mit… elviszlek kirándulni. – hallottam a hangján, hogy valószínűleg a mosolya vigyorra váltott én pedig döbbenten bámultam néhány percig a szőnyeget, majd megráztam kicsit a fejem.

-           - Kirándulni? Csak azt ne mondd, hogy szeretsz kirándulni. – mosolyogtam, Josh pedig heves meggyőzésbe kezdett bele, én pedig kacagva szólaltam meg. – Jól van, jól van, elhiszem. – mosolyodtam el végül.

-           - Akkor holnap Kicsim. Aludj jól, és vigyázz magadra. – figyelmeztetett én pedig megforgattam a szemeimet.

-           - Mint mindig. Szia. – köszöntem el, majd mikor még öt perc után sem akarta letenni végül én szakítottam meg a vonalat, majd letettem a telefont magam mellé és lehunytam a szemeimet. A kakaó teljesen elálmosított, majd hagytam, hogy néhány perc múlva magával ragadjon a sötétség egy másik gyönyörű világba repítve.