7. Fejezet

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet, remélem tetszeni fog. Ez nagy alkalom, mert ez az első fejli, amit egyedül írtam meg. :D Jó olvasást.

Puszi, Trixi

(Nellie)

A nap meleg sugarai cirógatták arcomat, ami kellemes érzéssel töltött el. A kertben kinn feküdtem a puha füvön, miközben Zizi bundáját simogattam, ő pedig dorombolva adta tudtomra, hogy élvezi, amit csinálok.
Mindjárt sötétedett és azon gondolkoztam, hogy mivel üssem el az időt. Bes valószínűleg még mindig haragszik rám, és mivel edzésen van egy ideig még ő sem jön haza. Anya pedig kétlem, hogy elengedne valahova, mivel ez egy idegen város, és nem ismerjük a környéket.
Hirtelen ültem fel, mert már tudtam, hogy mit fogok csinálni. Kicsit feszült voltam, és szerencsére tudtam, hogy ezt hol kell levezetnem. Már csak anyát kéne meggyőzni valahogy a dologról. Zizit kivettem az ölemből és a földre helyeztem. Hatalmas szemeivel nézett rám, mintha csak azt kérdezné, hová mész? Olyan aranyos volt, de ha el akartam készülni, akkor igyekeznem kellett, és még anyával is beszélnem kellett.
Öles léptekkel indultam meg az ajtó felé. Magabiztos voltam, és tudtam, hogy a mostani célomtól semmi és senki nem tántorít el. Megteszem, ha kell engedély nélkül is. Bár az kicsit neccesebb lenne, de nem baj. Nem ez lenne sem az első sem az utolsó alkalom. Azért jó, hogy egy napja vagyunk itt és máris ilyesmire készülök, miközben megígértük, hogy jók leszünk anya kedvéért. Már csak abban reménykedhetek, hogy anya elenged és akkor már minden magától menni fog.
Belépve az ajtón egyenesen a konyhába mentem, mivel lassan vacsoraidő volt, arra gondoltam, hogy anya ott lesz, de csalódnom kellett. Akkor hol lehet? Lehet rajzol. Az irodája felé mentem és benyitottam viszont itt sem találtam meg. Akkor végül maradt a szobája.
De anya nem épp olyan állapotban volt ott, mint amilyenre számítottam. Az ágyon feküdt és az egyik kezét a homlokára szorította, szemét lehunyta, és szerintem próbált aludni. Az éjjeliszekrényen egy pohár víz volt és valami gyógyszer. Rögtön leszűrtem a helyzetből, hogy komoly migrénje lehet. Volt már ilyen neki, és akkor sem nézett ki jobban. Bes-szel egész végig ott voltunk mellette, amíg el nem aludt.
Kicsit rossz érzésem volt, hogy ilyen állapotban akarom itt hagyni. Viszont a következő pillanatban a kicsit vadabb és merészebb énem felszínre tört és győzködött, hogy ne foglalkozzak semmivel, ennyi nekem is jár, és ha elalszik, akkor úgysincs rám szüksége. Végülis ez a felem győzött és lassan anya ágya felé kezdtem sétálni, majd leültem mellé és megfogtam az egyik kezét. Anya kinyitotta szemét és rám mosolygott. A lelkiismeret-furdalás mielőtt elhatalmasodott volna rajtam, megsimogattam a kezét és megszólaltam.

-           - Jól vagy? Nincs semmire szükséged? – kérdeztem tőle figyelmesen.

-           - Nem köszönöm, mindjárt elmúlik. – szerettem volna hinni neki, de sajnos tudtam milyen mikor ennyire fáj a feje. – De inkább mesélj valamit. Mesélj a suliról, vannak már barátaitok? Beilleszkedtetek? – anya mindig is ilyen aggódó és figyelmes volt velünk szemben. Kérdéseivel mosolygásra késztetett.

-           - Igen, már vannak barátaink, és nagyon jól beilleszkedtünk. Én személy szerint még a történelem tanárnak is megmutattam, hogy milyen kemény fából faragtak. – vigyorogtam pimaszul anyára, aki rosszallóan nézett rám.

-           - Nem csináltam semmit, csak kihívott felelni, és mikor mindent tökéletesen elmondtam akkor csak hármast akart adni. Én pedig feltettem egy egyszerű kérdést és mivel nem tudott rá válaszolni végül beírta az ötöst. – anya tudta, hogy mindig kiállok az igazamért, legyen bármiről szó.

-           - Azért ezt nem kellett volna, főleg nem az egész osztály előtt. De azért büszke vagyok rád. – mosolyodott el a végére. Imádtam anyát, mindent meg tudtunk beszélni.
Ezek után csendbe burkolóztunk. Míg én azon gondolkoztam, hogy hogyan kérdezem meg anyát erről, addig ő szerintem próbált aludni.

-           - Anya… - kezdtem lassan, mire anya rám kapta a tekintetét.

-           - Mit szeretnél Nellie? – szemei értetlenséget tükröztek, én pedig úgy döntöttem csak egyszerűen kimondom.

-           - El szeretnék menni valahova bulizni és táncolni. – hadartam el gyorsan, épp ezért nem voltam benne biztos, hogy meghallotta, de mikor szemei egy kicsit kikerekedtek és lesápadt akkor már biztos voltam benne, hogy ebből az estéből sem lesz semmi.

-           - Nellie, ha Floridában lennénk elengednélek, ezt te is tudod. Viszont ez egy új város, ráadásul Forks-ban nincsenek is ilyen szórakozóhelyek. Nem engedhetlek el. – anya szemei megbánást tükröztek, de ugyanakkor ott volt benne az anya szigor is.

-           - De anya, el tudnék menni. És nem maradnék ki sokáig. –próbáltam meggyőzni, de úgy tűnt nem értem célba.

-            - Nem Nellie. Fáradt vagyok, ráadásul nagyon fáj a fejem. Maradj inkább itthon és tanulj. – kezét ismét a homlokára tette, és tudtam, hogy a beszélgetésünket lezárt témának tekinti.

Egy szó nélkül álltam fel az ágyról, kimentem, s átmentem a szobámba. Nem adom fel ilyen könnyen, szükségem van most a kikapcsolódásra, és azt csak így találom meg. Mivel, holnap iskola nem akartam sokáig maradni. Csak épp addig, amíg a gondolataim elterelődnek és lazítanék.
Hirtelen ötlettől vezérelve a fürdő felé indultam, majd ott gyorsan ledobáltam magamról a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Jól esett, ahogy a forró vízcseppek végigfolynak bőrömön. Mivel időm volt bőven, ezért kétszer is megmostam magam, a hajam is megmostam, és miután már mindenem jól kiázott kiszálltam és egy törölközőt tekertem magam köré. A hajam megszárítottam, majd kivasaltam. Úgy döntöttem mást nem csinálok vele.
A gardróbomban valami ruha után néztem. Végül egy fekete tapadós spagetti pántos ruhánál döntöttem, fekete magas sarkúval. Magamra kapkodtam a ruhákat és a fürdőbe szaladtam megcsinálni a sminkem. Nem vittem túlzásba. Szemceruza, szempillaspirál, és egy enyhe szájfénnyel koronáztam meg az egészet.
A szobámba visszaérve a táskámba dobáltam néhány szükséges dolgot, majd bekapcsoltam a laptopom. A keresőbe valami közeli szórakozóhelyet kerestem, amit lassan meg is találtam. Egy papírra leírtam a pontos címet, és azt, hogy-hogy jutok el oda. Csak reméltem, hogy nem most fogok eltévedni.
Lecsuktam a laptopom tetejét, és kinéztem az ablakon, és láttam, hogy már javában sötét van. Így elment volna az idő? Felkaptam a táskám és lábujjhegyen indultam el anya szobája felé. Ereimben csak úgy száguldott a vér, szívem hevesen dobogott, és az adrenalin szintem az egeket verdeste. De mégsem tudtam volna megállni. Volt valami felemelő az egészbe. Élveztem, hogy bármikor lebukhatok, és akár egy hónapig megfosztanak mindentől.

Anya szobáját amennyire halkan csak tudtam, úgy nyitottam ki. Bekukucskáltam a kis résen és örömmel nyugtáztam magamban, hogy elaludt, így semmi veszély nem volt a lebukásra. Visszazártam az ajtót, és szinte rohantam a bejárati ajtó felé, ami most a boldogságom kulcsa volt. Cipőm hangos kopogása visszaverődött a falakról, miközben már a lépcsőn futottam lefelé. Majd elérve az ajtót, majdnem kiszakítottam a helyéről, nem törődtem vele. A kocsihoz futottam és bepattantam, majd azonnal indítottam.
A motor halkan zúgott fel kezeim alatt, majd kifordulva az ösvényre a város felé vettem az irányt. A szórakozóhely, amit kinéztem Seattle-ben volt. Kocsival könnyű megközelíteni, és az út sincs több fél óránál. Az utat csak a lámpák fénye világította meg. Hálát adtam az égnek, amiért most viszonylag könnyen megtettem az utat. A táblák és a fények nagyon sokat segítettek, és nem győztem magamban hálálkodni, amiért egyenesen ideértem.
Leparkoltam a club előtt, ami már kívülről is elnyerte a tetszésem. Egy hatalmas kék tábla hirdette a club pontos tartózkodási helyét. Az írás pedig ebből állt. Little Devils. Vagyis Kis Ördögök. Hm. Azt hiszem ennél találóbb neveket találtak ki Floridában, de nem baj, most ez is megteszi.
Kiszálltam a kocsiból és a bejárat felé mentem. A fiúk utánam néztek, de nem törődtem vele. Most nem ezért voltam itt, és nem is állt szándékomban megismerkedni senkivel. Kecses léptekkel haladtam előre, a bejáratnál szinte rögtön beengedtek. Benn sem kellett csalódnom, pont olyan volt, mint amilyenre kívülről ítéltem volna meg. Jobbra egy hosszú bárpult húzódott, ami előtt tinédzserek hada ült. Ez előtt egy hatalmas hely, ami a táncolok számára volt fenntartva, és leges leghátul pedig néhány box volt, ahol néhány kisebb csoport ült.
Én a bárpult felé indultam, és leültem egy szabad helyre. Azon gondolkoztam, hogy mit igyak. Mivel kocsival vagyok, ezért alkohol kilőve, de akkor mit igyak? Végülis úgy döntöttem, hogy egy pohártól nem lesz semmi bajom.

-           - Egy pohár pezsgőt. – intettem a pultosnak, aki rögtön ugrott is és már hozta is a poharat. Ugyanis ha tisztán ittam és nem kevertem az italokat, akkor teljesen józan maradtam. Üvegeket is megittam belőlük és semmi bajom nem volt. Tapasztalat.

Hamar lehúztam a pohár tartalmát és már kértem is a következőt. Körülbelül a negyedik pohárnál tartottam mikor táncoló tömeg felé kezdtem kacsingatni. A következő percben pedig felcsendült a kedvenc számom hangja. Pörgős dallama bekúszott a fülembe, és lábaim szinte maguktól indultak meg a parkett felé.
Tudtam, hogy ez az este az enyém lesz.
Fiúk hada vett körül alig egy perc alatt. Nem foglalkoztam velük. Igaz néha éreztem magamon egy-egy kezet vagy simítást, de ügyesen elkerültem őket. Nem kezdeményeztem senkinél.
Csupán élveztem, hogy csípőm a zene ütemére mozog, kezeim a magasba csapnak, és hajam ide-oda száll. Mivel tapasztalatom már elég sok volt, ezért nem csak ügyetlenül mozogtam, hanem nőiesen és egy kicsit szexisen. Amivel elértem, hogy a fiúk szájából elismerő szavak jussanak el a fülemig.
Elkövettem egy elég nagy hibát, akkor mikor minden félét kezdtem el iszogatni. Már nem is figyeltem, hogy épp mit adnak a kezembe csak az volt a lényeg, hogy folyékony legyen és lefolyjon a torkomon. Ami még inkább olyan dolgokra sarkalt, ami szerettem volna elkerülni. A végén már csak táncoltam és éreztem, hogy a testemet elönti a forróság.
Viszont a  következő pillanatban két kéz simult a derekamra. A várt hatás, miszerint elhúzódom elmaradt, ugyanis mikor keze hozzámért furcsa bizsergés futott végig egész testemen. Amit mintha ő is megérzett volna közelebb húzott magához. Testem az ő testéhez simult, igaz arcát nem láttam, mégis volt egy olyan érzésem, hogy mindenkinél jobban ismerem. Éreztem a testéből áradó forróságot, ami csak felpezsdített. A zene ütemére kezdtem táncolni, testem szorosan az ő testéhez nyomtam, kezeimmel pedig amennyire tudtam így hátulról átöleltem a nyakát. Csípőm mozgatni kezdtem és szinte semmi mással nem foglalkoztam. Agyam kiürült és csak arra tudtam gondolni, hogy nem akarom, hogy elmenjen innen.
Éreztem, ahogy teste megremeg mikor csípőm az ágyékához nyomtam és úgy kezdtem mozogni. De én sem akartam, hogy ilyen könnyen vége legyen, még élvezni akartam a közelségét rejtélyes idegenemnek. Ezért kezemmel elengedtem a nyakát, de kezem továbbra is a magasba tartottam, majd fokozatosan guggoltam le elé, és végül ismét felemelkedtem.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve megfordultam, hogy szembenézhessek táncpartneremmel. De arra nem számítottam, hogy egy mélybarna szempár fog rabul ejteni. Barna haja az ég felé meredezett, szemei pimaszul villogtak, és ajkain hatalmas vigyor volt. Egy fekete pólót viselt, és farmert. Döbbenet váltotta fel az eddigi eksztázist. Nem gondoltam volna, hogy pont vele fogok itt találkozni.
Közelebb lépett hozzám és arca pár centiméterre volt az enyémtől. Forró lehelete súrolta arcom. Éreztem bódító illatát, ami teljesen elvette azt a maradék józan eszem is. Kezei a derekamra csúsztak és nagy meglepetésemre elkezdett a bárpult felé húzni.
Engedelmesen követtem és azon gondolkoztam, hogy mit is akar pontosan tőlem.

-           - Nellie. – ejtette ki olyan lágyan a nevem, hogy lábaim megremegtek, de lehet, hogy csak beképzeltem, ezt betudtam az alkohol hatásának. – Rendelj bármit a vendégem vagy. – nézett a szemembe Josh. Egy pillanat erejéig még szemeztünk aztán a pultoshoz fordultam, és tettem amire Josh kért.

Ezek után még elmentünk táncolni. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, élveztem Josh jelenlétét. Nem beszéltünk sokat, most sokkal inkább testbeszédet használtunk, ami félreérthetetlen módon közölte velünk testünk akaratát. Azonban én nem adtam magam ilyen könnyen. Táncoltam és jól éreztem magam, de nem léptem túl azt a bizonyos határt.
végül arra lettem figyelmes, hogy Josg megragadja a derekam, majd egyik kezével a állam alá nyúl és kényszerít, hogy a szemébe nézzek. Barna szemei megigéznek, nem tudok másfelé nézni, még ha akarnék sem. Arca veszélyesen közel került az enyémhez, és egyre közelebb jött, ajkaink már majdnem találkoztak mikor…

~

Reggel arra ébredtem, hogy a nap bevilágít a szobába és ezzel minden álmot kiűz a szememből. Morcosan fordultam a másik oldalamra, mikor megéreztem, hogy mennyire hasogat a fejem. Automatikusan oda kaptam a kezem és keservesen felnyögtem. Felültem az ágyban és végre kinyitottam a szemem. De nem az én szobámmal találtam szemben magam. Ez a szoba inkább fiús volt, a barna és a fekete színek uralkodtak benne. Az ágy mellett egy kis éjjeliszekrény volt, az ágyal szemben pedig egy tv. Az mellett pedig egy asztal rajta könyvekkel és egy laptoppal.
Majd végig néztem az ágyon, amiben aludtam. Fehér ágynemű húzat volt felhúzva, kimondottan gyönyörű volt, viszont csak ekkor néztem végig magamon. Egy szál fehérneműben voltam. A takarót azonnal magam elé húztam és gondolkoztam. Hogy történhetett ez meg? Egyáltalán hol vagyok? És mi történt az éjjel? Arra még emlékszem, hogy elmentem bulizni és találkoztam… Josh-al, táncoltunk, de aztán… semmi. Hiába gondolkoztam görcsösen nem emlékeztem semmire. Vajon mi történt?

-           - Örülök, hogy végre felébredtél. Elég sokat aludtál, bár ez érthető a tegnap este után. – hallottam egy kellemes, de ugyanakkor viccesen csengő hangot. Azonnal abba az irányba kaptam a fejem, láttam, hogy Josh ott áll előttem karba tett kézzel egy pimasz vigyorral a képén. Úristen. Vajon mit akart ezzel mondani? Nem. Az nem lehet.

-           - Mi történt? Mit keresek itt? És egyáltalán hol vagyok? De a legfontosabb te mit keresel itt? – a kérdések csak úgy záporoztak belőlem, és hirtelen nem is tudtam melyik a legfontosabb. Csak választ akartam rájuk kapni, és megtudni mi történt tegnap este.

-           - Nem emlékszel semmire? Kár, pedig nagyon jól szórakoztunk. Amúgy én hoztalak haza, mármint hozzám. Ez az én szobám. Mivel eléggé kiütötted magad, ezért jobbnak láttam elhozni téged. De arra nem gondoltam, hogy ilyen állapotban is látlak téged. – az-az idegesítő vigyor még mindig ott volt az arcán. Én viszont leragadtam a mondata elején. Jól szórakoztunk? Ez alatt vajon mire gondolt? Ugyan Nellie ne légy hülye, biztos nem beszélgetettek az éjjel. Jaj, csak remélem, hogy nem csináltam semmi hülyeséget.

-           - Hogy érted, hogy jól szórakoztunk? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel, miközben próbáltam megőrizni a hidegvérem, ami elég nehéz volt, ezért kezeimmel görcsösen szorongattam a takaró szélét.

-           - Úgy, ahogy mondtam. Tudod tegnap sikerült egy teljesen más oldaladat megismernem, ami őszintén nem nagyon hittem, hogy egyáltalán létezik. De te bebizonyítottad, hogy igenis van. Olyan voltál, mint egy kis vadmacska. – a szemeim kikerekedtek és most volt az a pont mikor már nem bírtam tovább. Miért nem beszél világosan?

-           - Megtennéd, hogy nem rébuszokban beszélsz? Mégis mi a fene történt az éjjel? Tudni akarom Josh. – hangom magasabb volt a kelleténél. Bár már egy hülye is összerakta volna a történetet.

-           - Nyugi Nellie. Először is hozok egy fejfájás csillapítót és aztán minden elmondok. – Josh megfordult készen arra, hogy elhagyja a szobát, azonban én kis híján ráordítottam.

-           - Nem kell semmilyen gyógyszer. Csak mondd el, hogy mi történt tegnap. – hisztérikus hangom betöltötte az egész szobát, szemeim kétségbeesést tükrözhettek. Igaz a fejem ordított a gyógyszerért, most mégis fontosabb volt megtudnom az igazat. Josh arcáról lefagyott a mosoly. Közelebb jött majd leült az ágyra és kezével meg akarta fogni az enyémet, azonban én elhúzódtam előle. Ő sóhajtott egyet majd beszélni kezdett.

-           - Nem történt semmi, ha ez aggaszt. Teljesen kiütötted magad, épp táncoltunk mikor összeestél, valószínűleg a sok alkohol miatt. Arra gondoltam, hogy haza viszlek, de aztán meggondoltam magam, és végül ide hoztalak. A kocsidat haza vitettem. Téged pedig lefektettelek aludni. – fejezte be a mesélést, nekem pedig egy hatalmas kő esett le a szívemről.

-           - De, ha én itt aludtam, akkor te hol voltál egész éjjel? – tettem fel a kérdést, ami hirtelen jutott eszembe. Kicsit rossz érzés volt, hogy kitúrtam a helyéről.

-           - Ne aggódj! Én végig itt voltam melletted, semmit sem aludtam. Mivel már hajnal volt mikor eljöttünk, inkább leültem és néztem, ahogy alszol. Tudod nagyon aranyos vagy olyankor. – mosolyodott el, én pedig éreztem, hogy pirosodni kezdek. – A ruhád a fürdőben van – mutatott egy ajtó irányába – Ott vissza tudod venni, és le tudsz mosakodni. Mielőtt megkérdezed én vettem le rólad, gondoltam kényelmetlen lenne abba aludnod – rántotta meg a vállát – Amíg te felöltözöl én készítek valami reggelit. – állt fel az ágyról majd utoljára rám nézett és kilépett a szobából. Egy ideig még néztem utána majd végül rávettem magam, hogy kiszálljak az ágyból.
Arcom újra elöntötte a pír, ahogy arra gondoltam, hogy Josh így látott. A fürdőbe menet megmostam az arcom és kifésültem a hajam. Ami nem tudom, hogy Josh-nak miért van, ráadásul pont keféje, de ő tudja. Visszavettem a ruhám, viszont a lábam már fájt, ezért a cipőm kézbe kaptam és úgy indultam lefelé. Nem igazán tudtam merre mehetnék, de mikor megláttam egy csigalépcsőt, arra mentem és lementem. Lent megéreztem a tojás illatát, ezért hagytam, hogy szaglószervem vezessen. Végül megtaláltam a konyhát. A cipőm letettem az ajtóban és beléptem a tágas helyiségbe. Josh amint meglátott elmosolyodott, majd elém lépett és egy pohár vizet adott a kezembe meg gyógyszert. Rámosolyogtam és azonnal lenyeltem. Josh intett, hogy üljek le, miközben a rántottát szedte két tányérba. Az asztalon már két pohár narancslé díszelgett. Josh lerakta elénk a tányérokat és jóétvágyat kívánt. Nem gondoltam volna, hogy tud főzni. Legyen csak szó rántottáról. Viszont a következő pillanatban ez az elméletem megdőlt. Amint lenyeltem az első falatot, arcomra valószínűleg egy fintor ült ki. Josh-al egyszerre kaptunk a pohár narancslé felé és ittuk ki a pohár tartalmát. Majd egymásra néztünk és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Az étel ugyanis kegyetlenül sós volt.

-           - Azt hiszem a reggeliből nem lesz semmi. – Josh vágott egy fintort, ami egy aranyos kisfiús arcot adott neki.

-           - Ne aggódj, majd én összeütök valamit. – mosolyogtam rá és felálltam az asztaltól.

-           - Ugyan ne fáradj. – állt fel ő is miközben a kukába hajította a reggelit.

-           - Nem fáradság én sem akarok éhen halni. Csak mutasd meg, mi hol van. – mondtam neki, mire ő elkezdte mondani. Végül közös megegyezés alapján maradtunk az egyszerű pirítósnál. Amíg ő elővette a vajat és a lekvárt addig én a kenyeret sütöttem.

-           - Hm. Ez isteni lett. – motyogta Josh miközben még egyet harapott a kenyeréből.

-           - Ne túlozz, ezt nem lehet elrontani. – mosolyogtam rá.

-           - Ne persze. Én még arra is képes vagyok, hogy odaégessem, komolyan. – nézett a szemembe komolyan Josh, én pedig felnevettem.

-           - Amúgy a szüleid nincsenek itthon? – kérdeztem rá két harapás közben. Josh pedig elkomorult.

-           - Ők szinte sosincsenek itthon. Apa fontos vállalkozó, ezért szinte állandóan utazik. Sosincs egyhelyben, nagyon ritka mikor haza jön. Anya pedig szokás szerint mindig elkíséri. – Josh megrántotta a vállát. Én pedig egyre figyelmesebben hallgattam. – Már megszoktam. Általában csak fontos ünnepekkor vannak itthon, de akkor sem többet, mint egy vagy két hét. – láttam, hogy mennyire feszélyezi ez a téma. Nekem pedig hirtelen össze álltak a kirakós darabjai. Ő a suli legmenőbb sráca és látszólag ezt ki is használja, de belül teljesen más. Csak nem akarja, hogy megismerjék, ezért használja ki a nőket.

-           - Szóval ezért? Ezért vagy ilyen? – kérdeztem rá végül. Szemeit rám kapta én pedig lesütöttem a tekintetem.

-           - Ilyen vagyok Nellie, már nem fogok megváltozni. Nincs, aki miatt megváltozzak. Senki sem ismer, és ez jó is így. – felpillantottam rá, és láttam, hogy a tányérját fixírozza. Ezek után csendben voltunk. Majd elmostuk a tányérokat és Josh mondta, hogy hazavisz. A kocsijában ülve is csendben voltunk. Csupán annyi ideig beszéltünk, amíg elmondtam, hogy hol lakunk. Josh megállt a házunk előtt és leállította a motort. Felé fordultam, és láttam, hogy ő is engem néz. Szemeibe néztem, amik még most is elbűvöltek. Nem értettem, hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű szemei.

-           - Hát… köszönök mindent. Nagyon rendes volt tőled, hogy elhoztál és még nálad is aludhattam. – mosolyogtam rá, és őszintén örültem, hogy viszonozza.

-           - Én köszönök mindent. A finom reggelit, és a beszélgetést, jó volt elmondani valakinek. – mosolygott, én pedig bólintottam. Egy ideig még egymást néztük aztán rávettem magam, hogy végre kiszálljak a kocsiból és egy utolsó pillantás után megfordultam és benyitottam a házba.
Nem tudtam, hogy mit kapok még ezért. Eddig nem volt példa arra, hogy kimaradjak egész éjszakára, anya nyílván halálra aggódta magát. Örülhetek, ha nem hívta fel a rendőrséget. Végül a konyhába mentem, ahol pechemre anya ült az asztalnál, amint meglátott felpattant és a nyakamba borult, majd szorosan megölelt.

-           - Remélem tudod, hogy mennyire aggódtam miattad. Azt sem tudtam, hogy mi van veled, és még fel sem hívtál. Ráadásul megkértelek, hogy maradj itthon, te mégis elmentél. Nagyon nagy felelőtlenség volt ez részedről Nellie. Be kell valljam most csalódtam benned, nem hittem volna, hogy ilyenre képes vagy. Ráadásul egész éjszakára kimaradtál és azt sem tudtam, hogy egyáltalán tető van-e a fejed fölött…

-           - Egy barátom haza vitt magához. – motyogtam.

-           - Értem. De ez még nem ment fel a tetted alól. Nem büntetlek meg, de azt akarom, hogy gondolkozz el a tetteiden és a következményén. – anya a reagálásomat meg sem várta elment mellettem egyenesen a dolgozószobájába. Sóhajtottam. Egy ideig még biztos, hogy hallgathatom ezt, és ha Bes hazajön akkor még tőle is kapok egy alapos fejmosást.
A fejem ismét lüktetni kezdett, ezért a hűtőhöz sétáltam és kivettem egy toboz jeget. Mindet egy rongyba csavartam és a fejemre helyeztem. A cipőm ledobtam a többi mellé és a kanapén kényelmesen elhelyezkedve hűtöttem továbbra is a fejem. Ami most kellemesen hatott rám. Szemeimet lehunytam és próbáltam relaxálni.