23. Fejezet

Sziasztok!
Itt is a fejezet. Nem is fűzök hozzá semmit. Jó olvasást! :)
Puszi, Trixi

(Nellie)

A lágy, könnyed dallam bekúszott a fülembe, és ott dobogott tovább. Lehunytam a szemem és kinyújtottam a kezem. Egy kéz kulcsoldott az ujjaim köré, és erősen tartott. A szívem dübörgött, a zene teljes egészében átjárt. Egy erős kezet éreztem a derekamon, ami közelebb vont magához. Kinyitottam a szemem és egy kék szempárral találkozott a pillantásom. Ő csak kedvesen mosolygott rám, miközben határozottan tartott a karjai között. Aztán tett egy lépést felém én pedig vele együtt léptem hátra. Átadtam magam a partneremnek. Sodródtam az árral és legjobb tudásom szerint cselekedtem. 

Könnyedén lépkedtem a parkettán, miközben cipőm egyenletes koppanása ismétlődött a fülemben. Kezeimet gyengéden tartottam párom vállán, miközben ajkaimra egy mosoly kúszott. Úgy éreztem, hogy repülök. Lábaim alig érintették a talajt, könnyed voltam és kecses. Úgy simultam partneremhez amennyire szükséges volt. Tökéletes összhangban mozogtunk együtt. Semmi más nem volt, csak a zene, ő és én. Így alkottunk mi hárman valami földöntúlit. Valami angyali volt abban, ahogy mozogtunk. Tökéletesen vezetett én pedig engedelmesen követtem. Körbetáncoltuk az egész termet és nem éreztem azt, hogy elég volt. 

Mikor véget ért a zene megálltunk, de nem engedtük el egymást. Legszívesebben a végtelenségig táncoltam volna vele. Csak át akartam adni magam annak, amit imádtam. Lazítani akartam és kikapcsolni. Így tökéletesen meg is tudtam tenni. Végül a zene ismerős dallama nem csendült fel újra, ez pedig kis csalódással töltött el. Párom elengedett, de ajkain még mindig egy kedves kis mosoly ült. Elengedte a derekam, majd ujjaimat ajkaihoz emelte. Egy könnyed csókot lehelt kézfejemre, majd elengedett. Kis kuncogással hajoltam meg előtte, és láttam, hogy ajkai szélébe mosoly játszik.

Végül mindketten a tanár elé sétáltunk, aki mindkettőnket szigorú szemekkel vizsgált. Hallottam mögöttem a többiek suttogását, amit próbáltam kizárni. Kissé riadt szemekkel néztem fel a tanárra. Féltem, hogy elrontottam valamit, és elszúrtam az egyetlen lehetőségem, hogy újra táncolhassak. De nagy megdöbbenésemre ő csak elmosolyodott és szólásra nyitotta ajkait. 

-           - Isten hozott köztünk Nellie! – intézett a tanár felém egyetlen mondatot, ami engem a mennyekbe repített. Táncolhatok, újra táncolhatok. Pillantásom a zárt ajtónál várakozó Josh-ra tévedt, aki féloldalas mosollyal ajándékozott meg, majd rám kacsintott. 

Elmosolyodtam és felsóhajtottam. Újra partneremre kaptam a pillantásom, majd megkönnyebbülten repültem a karjaiba. Ő kis kuncogást hallatott, majd a kezét nyújtotta én pedig örömmel fogadtam el, és kezdtem újra táncot vele. Elmerültem az emlékekben és a kellemes érzésekben. Lábaim követték partnerem lépéseit, és mosollyal az ajkaimon forogtam és pörögtem a karjaiban. 

~

Önfeledt kacagás szakadt ki a mellkasomból miközben Josh karjai közé repültem, aki felkapott és néhányszor megpörgetett a levegőben. Tincseim repkedtek a levegőben, én pedig Josh nyakhajlatába fúrtam az arcom és beszívtam kellemes megnyugtató illatát. Josh végül letett a lábaimra és kezeit arcomra vezette majd megcsókolt. Örömmel simultam bele ölelésébe és viszonoztam édes csókját, ami egy pillanatra minden mást elfelejtetett velem. Kezeimet a nyaka köré fontam és közelebb vontam magamhoz. Mikor elszakadtam tőle a kabátjába kapaszkodtam, és homlokom az övének támasztottam. Csillogó szemekkel néztem rá, ő pedig átkarolt karjaival. Egy puszit nyomott az arcomra majd szólásra nyitotta csábos ajkait. 

-           - Örülsz? – kérdezte, pedig biztos voltam benne, hogy tudja a választ. Válaszol csak vadul bólogattam és mosolyogtam.

-           - Igen. Bekerültem. Újra táncolhatok. Újra táncolhatok. – ismételtem meg a szavaimat és közben ujjongtam. Úgy nézhettem ki, mint egy kislány, aki most kapta meg a karácsonyi ajándékát, és épp azt meséli az anyukájának. Josh csak elnéző mosollyal nézett rám. Megfogta a kezeimet, amikkel szinte már majdnem tapsikoltam és közel hajolt hozzám.

-           - Gratulálok Kicsim! – suttogta és egy apró csókot nyomott ajkaimra. – Tényleg fantasztikus voltál. – mosolygott – Ha ezt tudom, akkor veled táncoltam volna a szalagavatós táncomat. – mosolygott én pedig közelebb bújtam hozzá.

-           - Talán majd az enyémen megejthetjük azt a táncot. – mosolyogtam ő pedig csak furcsán villanó szemekkel nézett rám.

-           - Abban biztos lehetsz. – húzott egészen közel magához majd vett egy mély levegőt – Mehetünk? – kérdezte, miközben lenézett rám én pedig csak bólintottam egy aprót. 

Josh a kocsijához terelt, majd miután beszálltam ő is beült mellém és indított. Az autó halkan búgott fel, engem pedig mint egy régi ismerős köszöntött ez a hang, s párszor körbe pillantottam az annyiszor látott berendezésen. A cd-k most is rendezetlenül álltak, Josh hanyag mozdulattal tette a telefont a kis monitoros kijelző elé, majd kitolatott a parkolóból. Minden mozdulata annyira ismerős volt, és megszokott. Ahogy a kezét hátra teszi, miközben hátra pillant, sose használta a visszapillantó tükröt. Mindig inkább hátra fordult és a saját tekintetével pásztázta körbe az utat. Majd a szemét újra előre az útra helyezi, és miközben előre fordul egyet rám kacsint. Melegség áradt szét bennem. Ösztönösen hajtottam a fejem a vállára és hagytam, hogy kissé elbóbiskoljak. Az autó kerekei gurultak, a kocsi mozgott alattam én pedig lehunytam a szemem. Szerettem mikor körbevett a csend. A békesség, amit Josh mellett éreztem. 

Arra kaptam fel a fejem, hogy Josh lágyan cirógatja az arcom. Kissé ködös tekintettel néztem fel, Josh vigyorgó arcába. Egy puszit kaptam az arcomra, majd Josh a ház felé intett, jelezve, hogy megjöttünk és ki kéne szállni. Lehajtott fejjel szálltam ki az autóból, a táskámat kezembe kapva. A meglehetősen hűvös levegő azonnal kitisztította az elmém. Már egyáltalán nem voltam fáradt. Josh mellé sétáltam és összekulcsoltam ujjainkat. Josh kinyitotta az ajtót és bevezetett minket. A kulcsot felakasztotta, majd levette a kabátját, és az enyémet is lesegítette. Annyira megszokott volt, hogy Josh egyedül él, és mikor ide jövünk olyan mintha a már közös kialakított kis otthonunkba térnénk vissza. Megráztam a fejem, hogy kiverjem belőle ezt a gondolatot. 

-           - Mit szeretnél csinálni? – kérdezte Josh és maga után húzva vezetett a nappaliba. Ott leült az egyik kanapéra engem pedig az ölébe húzott. Kíváncsi szemeit az enyémbe fúrta én pedig elgondolkoztam.

-           - Nem tudom. Táncórák után általában mindig enni szoktam. Így… mint szólnál ha… - felpattantam Josh öléből és a kezem nyújtottam felé. Josh kíváncsian nézett rám, de megfogta a kezem, én pedig a konyhába húztam őt. Mivel épp a múltkor írtam neki össze, hogy mit kéne vennie a hűtőjébe így tudtam, hogy minden van itthon, ami kell egy tökéletes süti elkészítéséhez.

-           - Mit csinálsz Nellie? – kérdezett rá Josh, mikor majdnem fél testtel keresgéltem a hűtőszekrényben. Végül minden szükséges dolgot kipakoltam.

-           - Sütit sütök. – vigyorogtam Josh elképedt ábrázatán.

-           - Sütsz? – kérdezte én pedig felkuncogtam.

-           - Nem mindent tudok csinálni, bonyolultabbakat pedig főleg nem. Az inkább Bessie asztala. De egy egyszerű túros sütit én is össze tudok húzni. Főleg, hogy most azt kívánom. – fordultam a pult felé Josh pedig mögém lépett.

-           - Mi minden van, amit még nem tudok rólad? – kérdezte miközben félre húzta a hajam és a nyakamba csókolt. Én felsóhajtottam és egy pillanatra lehunytam a szemem.

-           - Inkább hagy, hadd csináljam meg a piskótát. – mosolyogtam rá, majd neki láttam az édes tészta elkészítésének. 

Mindent kitettem az asztalra és elkezdtem a hozzávalókat összeönteni, majd összegyúrni a tésztát. Josh közben leült egy székre és árgus szemekkel nézte minden mozdulatom. Volt, hogy egy-egy mozdulat után pilláim alól néztem fel rá, és miközben egy édes mosolyt küldtem felé rákacsintottam. Josh ilyenkor csak elvigyorodott és csillogó tekintettel vizslatott tovább. Néha szinte már úgy éreztem lyukat éget belém a tekintete. Nem is értettem, hogy lehet valakinek egyszerre ennyire perzselő és felemésztő pillantása. Nem kétséges… azokba a barna szemekbe szerettem bele, már a legelső pillanatban. 

Mikor az alap elkészült hozzáláttam a túró elkészítéséhez. Pontosítva csak láttam volna, mivel Josh mögém lépett, két erős karjával átölelte a derekam és maga felé fordított majd megcsókolt. Amennyire tudtam megtöröltem a kezem a pultról lekapott konyharuhában, majd amint az a padlóra hullott, Josh tincseibe túrtam. Közelebb préseltem magam hozzá és úgy mélyítettem el a csókot. Josh ujjai szorosan ölelték a csípőm és ujjaival gyengéden cirógatni kezdte. Majd egyik keze a pólóm alá tévedt, én pedig ajkaitól elszakadva ziháltan néztem rá. Kezeivel el nem engedett, miközben homlokát az enyémnek támasztotta. Végül kitáncoltam fogságban tartó kezei közül és egy tálat nyomtam a kezébe. 

-           - Inkább segíts, és készítsd el a túrót! – vigyorogtam rá, ő pedig kissé furcsa ábrázattal, de szót fogadott és leült majd nekilátott elkeverni a túrót. Mikor az kész volt elővettem egy sütőt és alulra egyenletesen tésztát tettem, majd a túrót és ismét tésztát. Ezt betettem a sütőbe és mosolyogva fordultam meg és néztem Josh-ra.

-           - Már csak várnunk kell. – mosolyogtam ő pedig közelebb lépdelt hozzám. 

Mosolyogva sétált felém, de a tekintetében valami megfejthetetlen fény lobogott. Tettem egy lépést hátra, de a pultba ütköztem. Josh két oldalt megtámaszkodott mellettem, így esélyem sem volt menekülni, na, nem mintha akartam volna. Josh a szemembe nézett én pedig elvesztem abban a sötétbarna pillantásban. Talán most először láttam Josh szemében az érzelmeit tükröződni. Két kezem a nyakára vezettem és úgy néztem rá. Annyira elbűvölt, teljesen magával ragadott a lénye. Josh ajkaimra hajolt és megcsókolt. Finoman és puhatolózóan. Ajkai először a felső majd alsó ajkam kényeztették, én pedig örültem, hogy megtart, mert ettől az édes és gyengéd mozdulatsortól remegett kezem-lábam. Majd csókunkat elmélyítette és karjaival szorosan ölelt magához. Én egyik kezemmel beletúrtam Josh tincseibe a másikat arcán tartottam. Josh közelebb lépett hozzám, én pedig közé és a pult közé préselődtem. Mellkasa az enyémnek nyomódott én pedig majdnem felsóhajtottam. Tartott már a karjai között, csókolt már szenvedélyesen, ez azonban más volt. Teljesen új és eddig ismeretlen érzés kerített hatalmába. Josh megfogta a csípőm két oldalát és felültett a konyhapultra. Meglepett, nem kicsit, azonban ellenkezni nem volt erőm. Átkaroltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz. Josh kezeit a csípőmön nyugtatta, miközben még mindig csókolt. Lábaim közé furakodott miközben egyik kezét lassan le-fel kezdte húzogatni az oldalamon. Apró villámok cikáztak végig a testemen. Ismeretlen, de jóleső érzés fogott el. Josh elszakadt ajkaimtól és a nyakamat kezdte csókolgatni. Kipattantak a szemeim. Túl gyorsan haladtunk, túlságosan új érzelmek temettek maguk alá. Kezeimet a mellkasára vezettem és taszító erőt fejtettem ki. Josh azonnal hátrébb húzódott tőlem, bár a tekintete kissé felhős volt. Lehajtottam a fejem és összezártam a lábaimat. Olyan gyerekesen éreztem magam. Josh kezeit a térdemre tette. 

-           - Nellie! – hangja apró suttogásként érte a füleimet. Nem akartam felnézni. – Nézz rám! – kérte gyengéden, azonban én megráztam a fejem. Josh egyik kezét az állam alá vezette és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. – Sajnálom! – tekintett rám bánatosan én pedig egy percre ledöbbentem. Most magát hibáztatja?

-           - Ne kérj bocsánatot. Ez csak… én még… - suttogtam, nem tudtam szavakba önteni azt, amit éreztem. Uh, beszélnem kell majd Bessie-vel.

-           - Nem készültél fel. Megértettem. És sajnálom, ha sietettelek. – kezdte lágyan egyik ujjával simogatni az arcom én pedig belesimultam az érintésébe.

-           - Nem sietettél, csak még túlságosan új volt nekem azt hiszem. – feleltem és örültem, amiért nem vagyok pirulós fajta, bár az arcom így is égni kezdett. Josh felkuncogott én pedig durcásan néztem rá. Lehúzott a pultról és elsimított egy tincset az arcomból.

-           - Édes vagy, amikor zavarban vagy. – mosolygott és egy csókot nyomott az ajkaimra. Ellépett előlem és a sütőhöz lépett.

-           - A süti! – kaptam a szám elé a kezem és azonnal megnéztem. Szerencsére nem égett le, én pedig nem győztem hálát adni. Az illatát már messziről érezni lehetett, és szépen kissé barnára is pirult a tészta teteje. Felvágtam őket és egy szép ezüst tálcára szedtük ki őket, majd átsétáltunk a nappaliba és leültünk az annyira ismerős bolyhos, vastag szőnyegre.

-           - Hm. Isteni! – motyogta Josh miközben harapott egyet a még forró süteményből. Én csak felkuncogtam. – Tényleg. – mondta és ujjait szájához vezette majd cuppantott egyet, mint az olaszok. Felkacagtam és az hívogató karjai közé simultam. Befészkeltem magam az ölelésébe és felnézve rá megcsókoltam. Josh mellkasára hajtottam a fejem és hallgattam egyenletes szívdobbanásait. Lehunytam a szemem. Élveztem a csendet, a békét és a szeretet, ami körbevett. De a leginkább Josh szerelmét.