12. fejezet

Bessie

Sziasztok!
Remélem ez a fejezet mindenkinek elnyeri a tetszését, és megjutalmaztok pár véleménnyel :)
Puszii:
 Brigi Bogyó

12. fejezet
(Bessie)

Mosolyogva pördültem a tükör felé. Barnás, inkább krémszínű feszülős felsőm teljesen rátapadt lapos hasamra, csak egy-két helyen gyűrődött fel, de ez így nézett ki jól. A mellemet még jobban kiemelte a ruha kivágása, a vékony, gyöngyökkel kirakott pántja pedig szabadon hagyta vállaimat. Karcsú és hosszú lábaimat egy fekete csőszáru farmerba bújtattam, ami úgy tapadt rám, mintha csak a második bőröm lenne. A lábfejemet pedig egy magassarkú, fekete körömcipő takarta el. A hajam loknikban omlott alá, és még egy árva csattal sem szenvedtem, hogy eltűzzem rakoncátlan tincseimet.
Lágy, de szexis sminket tettem fel. Igazából magam sem értettem, hogy milyen ilyen sminket kentem magamra, de egyértelműen tetszett a végeredmény. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, végignéztem kilakkozott körmeimen. Szerencsére egyikről sem pattant le a festék. Ugyanis a nagy készülődésben rácsaptam a kezemre az ajtót, de eddig legkevésbé sem a festék izgatott, a becsapás pillanatában is csak az volt a célom, hogy mielőbb eljussak a fürdőszobámig, hogy aztán jéghideg vízzel csillapíthassam az ujjaimban a lüktetést.
A táskám indulásra készen várt rám az ágyamon, mellette pedig a vékony, fehér dzsekim. Még sincs annyira jó idő, hogy csupasz vállal futkorásszak. Igaz, eső nem esik, eléggé kellemes az időjárás is.
Még most is nehezen gondoltam bele, hogy a mai estét emellett a különleges pasi mellett fogom eltölteni. Mivel ma sor kerül a Thony-val megegyezett délutánra.
Pontban hatkor megszólalt a csengő, én pedig habozás nélkül kaptam fel az ágyon pihenő cuccaimat, majd lerohantam a kétemeletnyi lépcsőn.
Kissé gyorsabban szedtem a levegőt a rohanástól, de így sem volt szerencsém. Épp, mikor a lépcső utolsó fokáról léptem le, anyu már nyitotta az ajtót. Arcomon egy fintor jelent meg, és halk lihegésemet próbáltam megszüntetni, és normálisan lélegezni. Pár másodperc elteltével véghez is vittem a tervemet, így nyugodtan sétáltam a nappali irányába, mivel Anya időközben ide terelgette Thony-t. A Cullen srác a kanapén ült, Anya vele szemben, a fotelban foglalt helyet, és látszólag jól elbeszélgettek. Többször hallatszott a nevem ebben a fél percben, amíg hozzájuk értem.
- Miről van szó?
Kérdésemre felkapták a fejüket, mindkettőjük arcára nyomtam egy apró puszit, aztán Thony feltűnően végigmért, de anya ezt észre sem vette, csak magyarázni kezdett:
- Épp elmagyaráztam a fiatalúrnak, hogy hogyan illendő viselkedni egy nő közelében. –válaszolta anya halál nyugodtan –Valamint kisebb eszmecserét folytattunk a megfelelő védekezésről, természetesen nem boksz terén, hanem a szexualitás talaján.
Teljesen elsápadtam, és szemeim elkerekedtek.
- Valamint felajánlottam olvasmánynak a Káma Szútrát. Miután ezt is megvitattuk, és megfogadta, hogy rendesen az agyába fogja vési az abban olvasottakat, engedélyeztem, hogy rajtad próbálja ki azokat.
Már szédültem, és a látásom eltompult.
- Nyugi, csak vicceltem. –kacagott fel Anya, és Thony eddigi mosolya is átváltott nevetéssé.
Kifújtam a benntartott levegőt, kisimítottam az arcomból egy tincset, és Thony mellé huppantam a kanapéra. Na jó, pontosan odaszédültem, mert már nem bírtam remegő lábaimon állni.
- Jól átvertél. –morogtam –Gratulálok. Ha még tizenöt másodpercig folytatod a színjátékot, hívhatjátok a mentőt.
- Mert?
- Mert az biztos, hogy akkor ott helyben összeborultam volna. –bizonygattam –És akkor vége a randinak. Vagyis a nem randinak. A fene sem tudja, hogy minek.
Thony elvigyorodott, ahogy az én arcomra is halvány mosoly csúszott.
- Nellie? –kérdeztem elterelésképp.
- Azt hiszem kint van. Szerintem a macskájával foglalatoskodik. –mosolyodott el anya –Tudod, hogy minden este fél órát vele tölt, meg persze nap közben amikor csak teheti. De persze tudod, hogy milyen.
- Hogy ne tudnám. –forgattam a szemeimet –Ideje indulni, ugye?
- Ha szeretnél, mehetünk, de igazából ráérünk. –mosolygott rám Thony.
- Oké, akkor emeld fel azt a formás hátsódat, és irány az ajtó. –pattantam fel.
Ő csak vigyorogva megrázta a fejét, de ugyan azt tette, amit utasítottam, és a kabátomat felkapva én is az ajtóhoz mentem.
- Anya, mire jöjjek haza? –fordultam vissza.
- Nem is tudom… –morfondírozott –Tizenegy? Éjfél? Tudod mit? Nem mondok időpontot.
Döbbenten meredtem az arcára, mire felkacagott.

- Még jobbat mondok. Haza sem kell jönnöd. –vigyorgott.
- Legkésőbb éjfélre itthon leszek. –ráztam a fejemet, és becsuktam az ajtót.
- Bírom anyukádat. Hihetetlenül jó fej. –dicsérte Thony, miközben kinyitotta előttem a kocsiajtót.
- Ne örülj. Ma csak meg van húzatva. –mosolyogtam rá, mikor ő is beszállt.
- Jut eszembe. Egy kérdés erősen fúrja az oldalamat.
- Mi lenne az? –kíváncsiskodtam.
- Tényleg formásnak tartod a hátsómat? –húzta fel a szemöldökét.
Apró pír jelent meg az arcomon. Nem szoktam elpirulni! Mi van mostanában velem?
- Ő… –vigyorogtam rá.
- És mást is formásnak tartasz rajtam? –incselkedett.
Gúnyos mosolyra húzódott az ajkam.
- Talán.
- Szóval? –kérdezte.
- Miért akarsz ennyi mindent kiszedni belőlem? –sóhajtottam.
- Mert jó rajtad mulatni. –kuncogott.
Megforgattam a szemeimet, és ugyan azzal a mozdulattal fejemet az ablak felé fordítottam, és kibámultam azon.
- Most megsértődtél?
- Nem. –mondtam határozottan– De jobban tennéd, ha fél percen belül bocsánatot kérnél.
A végét már csak halkan susogtam, de úgy tűnik így is meghallotta, mert hangos kacagásban tört ki, de végül megkérdezte:
- Még fél percen belül vagyok?
- Nem figyeltem az időt, nem tudom. –mormogtam még mindig az üveg felé fordulva.
- Akkor tök mindegy. Bocsásson meg nekem, Hölgyem. –mosolygott rám.
- Nem is tudom, hogy mit válaszolhatnék, Uram. –fordultam vissza, felé –De azt hiszem, úgy járja, ha a nő meghajol a férfi akaratának.
- Igen, én is azt hiszem. Maga a merő intelligencia, Hölgyem.
- Köszönöm, Uram. –vigyorogtam rá.
A további utat is beszélgetéssel töltöttük el. Sosem fogytunk ki a témákból, csodás hangulat uralkodott köztünk, és furcsa, de jóleső összhangban voltunk.
- Hova megyünk? –kíváncsiskodtam.
- Nem sokára megtudod. –mosolyodott el –Arra gondoltam, hogy beülhetnénk egy étterembe…
- Na ne! –nyavajogtam –Nem vagyok úgy öltözve, kérlek.
- Nem az a lényeg.
Melegen rám mosolygott, és végigsimított arcom vonalán.
- De. Nekem igen. –mondtam dacosan, majd hirtelen eszembe jutott ötletemtől felcsillant a szemem, és elmosolyodtam.
- Na, hadd hallám, mit találtál ki? –vigyorodott el.
- Álljunk meg egy gyorsétteremnél. McDonald’s, vagy Burger King. Valami. Olyan rég ettem egészségtelent.
- Ha ezt szeretnéd, hát legyen. –kuncogta, majd kibámult a szélvédőn.
Pár percen belül megálltunk a büfé előtt, és kipattantunk a kocsiból. Bementünk, és egyenesen a pulthoz mentünk, hogy kikérjük a kajánkat. Rutinosan mondtam a kívánságomat, és miután Thony is leadta a rendelését, az egyik boxhoz mentünk, és egymással szemben lehuppantunk rá.
- Nem értem, hogy miért nem engeded, hogy én fizessek. Vagy legalább a részemet. –mondtam egy kis sértődöttséggel a hangomban, de halványan mosolyogtam.
- Nem lenne illendő. Meghívtalak, és a mai nap folyamán nem is fogom engedni, hogy egy fillért is költs. –jelentette ki eltökélten, mosollyal az arcán.
Csak sóhajtottam egyet, és egy hasáb burgonyát kezdtem el rágcsálni.
- Nem értem, hogy miért csak krumplit rendeltél. –tekerte a fejét.
- Most azt kívántam. –mosolyogtam rá –Meg nem szeretem, ha nézik, ahogy eszem. Annyira fusztráló. Mindig azt hiszem, hogy van valami az arcomon, és azt nézik.
Megborzongtam, mire ő felkacagott.
- Nem vicces. –mosolyodtam el –De tényleg így van. Azért rendeltem csak krumplit, mert azt lehet kulturáltan enni.
- Csak egyél, és ne magyarázkodj. –vigyorgott, és a számba adott egy falatot.
- Nem kell tömni.
Felnevetett, és csillogó szemekkel nézett rám.
~
- Melyik nap hívod el azt a nőt arra a randira, amit beígértél neki?? –fintorodtam el immár a kocsiban ülve.
- Nem fogom elhívni, és egy szóval sem említettem neki semmiféle találkát. –tekerte a fejét –Miből gondolod, hogy megteszem?
Egy vállrándítás után az ablak felé fordultam, és visszaemlékeztem a történtekre:
„A mosdó ajtaját becsukva magam mögött indultam vissza az asztalunkhoz. Csak pár percet voltam távol, mégis ismeretlen nő ült Thony-van szembe, ízléstelenül a képébe mászva. A szőke cicababánk rózsaszín mini ruhát viselt, pink magassarkút, és a Prada táskája ott lógott a szoláriumozott karján.
- Oh, hello. -köszöntem neki -Bessie vagyok.
- Friderica. -mondta fagyosan, és visszafordult a merev tartású Cullen srác felé -Tehát vannak testvéreid…
- Emmett hívott. -magyarázta Thony felém fordulva.

- Mit csinálsz még itt? -kérdezte tőlem Friderica, és közben a szájával fújt egy rágógumi lufit, majd kipukkasztotta azt.
- Nem tudom. -tekertem a fejemet- Azt hiszem tényleg jobb lesz, ha hazamegyek.
Aprót bólintottam, sarkon fordultam, és elindultam.
Viszont két lépést sem tudtam menni. Egy hideg kéz simult a derekamra, és egy hasonló hőmérsékletű leheletet a fülemnél.
- Ne csináld. Tudod, hogy nem én hívtam ide. -susogta.
- Nem, nem tudom. -ráztam meg a fejemet.
- Ne rontsuk el ilyennel az esténket. Kérlek.
Szembe fordított magával, és bizakodón nézett a szemeimbe.
- Kérlek. -suttogta.
- Egye fene. -mosolyodtam el -Csak húzzunk el innen.
- Köszönöm.
Nyomott egy csókot a homlokomra, és velem együtt megfordult.
- Friderica, most megyünk. További szép estét. -Thony udvariasan elköszönt..
- Azért felhívhatnál. Megbeszélhetnénk azt a randit, amit említettél.
A vigyorának láttán, és szavai hallatán az a kevéske kis mosoly is, ami az arcomon volt, lefagyott onnan. Valamiért a sírás kezdett fojtogatni, szemeim szúrtak a könnyektől. Anthony karjaiból kipördültem, kilöktem magam előtt a nehéz üvegajtót, és a kocsiig meg sem álltam.  ”
- Féltékeny vagy? –kérdezte gyanakodva.
- Dehogy. –ráztam meg a fejemet.
Igazából ezt a kérdést sosem tudtam tisztázni magamban. A szívem azonnal rávágta volna, hogy:Igen, viszont az agyam elfojtotta az érzéseimet, és a Nem győzedelmeskedett.
Kérdőn és kíváncsian felhúzta a szemöldökét, de nem kérdezősködött tovább.
- Itt is vagyunk. –állította meg az autót, és kiszálltunk belőle –Nem tudom, hogy jártál-e már ilyen helyen, de…
- Egy vidámpark? –csendült fel a hangom –Egy vidámparkba hoztál?
- Oh, tudtam, hogy rossz ötlet. A többség nem szereti az ilyen helyeket, és…
A nyakába vetettem magamat, mire elhallgatott, és én pedig szorosan öleltem a mellkasát, fejemet pedig a vállához nyomtam. Az ő kezei a derekamra siklottak, és azt karolták át.
- Köszönöm. –suttogtam.

- Szereted az ilyen helyet?
- Imádom. –vallottam be őszintén –Utoljára talán hat vagy hét évesen voltam itt. De nem is igazán emlékszek rá, csak a képek maradtak meg. Jobb helyet nem is találhattál volna.
- Örülök, hogy jól választottam.
Elengedtem, és kézen ragadva kezdtem el húzni a bejárathoz. Nem tiltakozott, mosolyogva lépdelt mellettem. Gyorsan megvette a jegyet. Hát igen, ezt sem engedte kifizetni.
- Jó szórakozást kívánok önnek is, és a barátnőjének is. –mondta mosolyogva az idős bácsi, aki a bejáratnál állt.
- Ő nem a pasim. –tiltakoztam.
- Csak magának hazudik, Hölgyem. –állította az úr.
Megráztam a fejemet, Thony pedig átkarolta a vállamat.
- Legalább most ne rontsuk el az estét. –suttogta a fülembe.
Elmosolyodtam, és gyermeki lelkesedéssel indultam meg a pavilonok között, az egyre nagyobb gépekhez.
Közel mindent kipróbáltunk. A célba lövészet és dobászat pultjait is meglátogattuk, és Thony nyert. Minden alkalommal. Ez lelombozott, de mikor egy macit nyújtott az orrom elé, azonnal meglágyult a szívem, és mosolyogva öleltem meg.
Viszont a dodzsemben legyőzhetetlen voltam. Többször löktem félre magamtól, és kacagva hajtottam el előle.
Többször felültünk egy gépre, ami rendesen felforgatta a gyomromat, de nem érdekelt, felültünk még egyszer. Ez a gép felvisz a magasba, aztán ott nekiáll megforgatni, fejjel lefelé mész egy kört, és elég morbid gyorsulási-forgatási mutatványok vannak benne. Több ember úgy szállt le, hogy legelső útja a legközelebbi kukához illetve bokorhoz vezetett, hogy kiadja az egész napi táplálékát.
- Következő megállónk? –suttogta Thony a fülembe.
- A popcornos. –vigyorogtam.
- Ahogy kívánja, Hölgyem. –karolt át, és a stand felé kezdett el húzni -Milyet szeretnél? Sósat, olyan színeset, vagy…
- Csokisat. –vágtam a szavába –Azt imádom.
- Rendben. –mosolyodott el.
Megvette az édes kukoricámat, merthogy ezt sem engedte kifizetni. Nem is értem, hogy még miért próbálkozok fizetni. Semmi esélyem az akarta ellen.
Elmosolyodtam, és a számba dobtam egy szemet, majd rágcsálni kezdtem.
- Na, ízlik?
- Isteni. –vigyorogtam rá –Most hova megyünk?
- Arra gondoltam, hogy felülhetnénk… akár az óriáskerékre is. Ahogy elnézem épp most áll meg. –morfondírozott.
- Akkor irány. –fogtam meg a kezét, mire összekulcsolta az ujjainkat.
Elmosolyodtam, és húzni kezdtem, mire megindult, és felvette velem az iramot.
Perceken belül az óriáskerékre ültünk fel, és az óriási gépezet el is indult. Álmodozva dőltem hátra, és néztem a tájat. Annyira szép volt. Az egész parkban színes világítás égett, az égbolton csillagok ragyogtak, a telihold bevilágította a környéket. Csodák-csodájára most nem takarta sűrű és vastag felhőréteg az eget, aminek felettébb örültem.
- Nem tudom miért, de erről most Joe jut eszembe. –mosolyodtam el.
- Kicsoda?
- Joe. Joe, az óriásgorilla. Tudod, volt egy ilyen film is… –magyaráztam.
- Igen, tudom. –bólintott.
- Szeretem azt a filmet. Sírok rajta. –kuncogtam.
- És melyik filmek csalnak még könnyet a szemedbe? –kérdezte, miközben közelebb vont magához.
- Hát… A kis hercegnő című filmnek már a címétől is elszontyolodok, az Utóirat: Szeretlek egyes részein szó szerint zokogok… Érzelmesebb vagyok, mint gondolnátok…
- Csak nem mutatod ki. –sóhajtott fel.
- Pontosan. –mosolyodtam el.
- Akkor elárulom. Ezeket a filmeket én is szeretem. Igaz, nem szoktam sírni rajtuk, mert az nem férfias, de –vigyorodott el – teljesen átérzem a gondjukat. Az óriásgorilládat pedig én is bírom.
- Imádtam azt a részt, amikor megmentette a gyereket. –mosolyodtam el –És a végén, amikor mindenki azt hitte, hogy meghal…
- Szép film. –helyeselt, és az égre mutatott –Hullócsillag.
- Nagyon szép. –sóhajtottam fel –Pedig ilyenkor eléggé ritka, nem? Ha jól tudom, akkor augusztus környékén látni sok hullócsillagot.
- Én is úgy tudom. –vigyorgott.
Nem figyeltem az időt, de úgy tűnt, mintha csak pár percet lettünk volna a keréken. Pedig biztos hogy többet. Épp beszélgettünk, amikor kipattintották előttünk a vas védőkeretet, mi pedig kiszállásra kényszerültünk.
- Fél tizenkettő van, nem kellene hazamennünk? –kérdezte meg Anthony.
- Edmund Anthony Mason Cullen. –mondtam vészjósló hangon, mire felcsillant a szeme –Azt mondtam anyunak, hogy éjfélre otthon vagyok.
- Akkor azt hiszem indulnunk kellene. –mosolyodott el, és átkarolt –Irány a kocsi.
Vigyorogva ráztam meg a fejemet, és felvettem vele az iramot.
Pár perc múlva már a kocsival száguldoztunk, és beszélgettünk.
- Felmegyek, és akkor odaadod azt a kutatást. –vigyorodott el.
- És megint ki fog derülni, hogy nekem van igazam. –mosolyogtam.
- Ki tudja… bármi megtörténhet. –kacsintott rám, majd az útra összpontosított.
~
 - Akkor bejössz? –fordultam felé egy elképesztő mosoly kíséretében.
Pár perc múlva már a szobám ajtaját nyitottam ki, Thony-val szorosan a hátam mögött. Éreztem a testéből áradó hűvösséget, ami furcsa reakciókat váltott ki belőlem. A vérem felpezsdült, a szívem egyre hevesebben vert a bordáim fogságában, ráadásul a csibészes mosolya még rátett egy lapáttal.
A tőle kapott mackót letettem az ágyam fölé, majd megkerestem a kutatás adatait, és letettem azt az ágy szélére. Leültem vele szemben az ágyra, és láttam magam előtt perzselő arany tekintetét, ami most egy árnyalattal mintha sötétebb lett volna. Ahogy tekintetem lejjebb siklott, láttam, ahogy egyenletesen veszi a levegőt, és ahogy kidolgozott felsőteste mozog fel és le.
Nem értettem, hogy mi is történik velem. Ilyen reakciót eddig még senki sem váltott ki belőlem.
Majd tekintetem az ajkaira tévedt. Azokra a csábító, vörös, telt és hívogató ajkaira, és bármit megtettem volna, hogy megízlelhessem az ajkai ízét.
Mintha csak egyre gondoltunk volna, egyre közelebb hajolt felém. Hűvös lehelete súrolta az arcomat, szédítő illata elbódított. Az egyik felem sikított, hogy „Tegyél ez ellen valamit!”, a másik viszont sóvárgott, hogy ajkaink végre egymásra találhassanak.
A következő pillanatban már csak azt vettem észre, hogy ajkai találkoztak az enyémmel. Első reakcióm a döbbenet volt, de hamar felocsúdtam ebből az állapotból, és szenvedélyes énem a felszínre tört. Vadítóan csókoltam vissza, kezeim reflex-szerűen siklottak dús, össze-visszameredező hajába.
Kezei a derekamra siklottak, és szemből az ölébe húzott, mire én lábaimmal átkaroltam a derekát.

Ahogy csókunk fokról-fokra mélyült el, egyre jobban éreztem, hogy vágyaink kölcsönösek.
Teljesen eszemet vesztettem, és már csak azt vettem észre, hogy Thony a pólóm alá csúsztatta kezét. Áramütésként ért, ahogy hideg ujjai találkoztak az én forró, felhevült bőrömmel.
Lágyan cirógatták a bőrömet, és egyre feljebb kalandoztak, megtalálva a melltartóm kapcsát, aminek kikattintása pár másodpercet sem vett igénybe.
Csókunkat megszakítottuk egy rövid időre, hogy Thony kibújtathasson a pólómból, utána ismét hívogató ajkai után kaptam. Bár Thony előtte szemmel láthatólag elismerően végigmért, most nem nagyon tudtam ezzel törődni.
A vágy teljesen elhatalmasodott rajtunk.
Az én kezeim is a pólója alá siklottak, és izmos felsőtestét kezdtem el cirógatni. Mire Thony beletúrt szőke fürtjeimbe, és vadul húzott közelebb magához, és szinte felfalta ajkaimat.
Elváltam ajkaitól, hogy aztán végigcsókolhassam az álla vonalát. Közben lecibáltam róla a méregdrága felsőjét, hogy aztán apró csókjaimmal boríthassam el kidolgozott mellkasát is. Ajkaim alatt éreztem, hogy egyre gyorsabban veszi a levegőt, amit apró, elégedett mosolyokkal tituláltam.
Óvatos és kecses mozdulattal végigdöntöttem az ágyon, hogy aztán kényelmesebben folytathassam vágykeltő műveleteimet.
A csókáradatom újra visszatért a tökéletes arcára, viszont kezeim továbbra is tökéletes testét simogatták. Az álla vonalán végighaladva jutottam el a fülcimpájáig, amit aztán óvatosan megharapdáltam, mire megremegett az érintéseim alatt. Az ajkaihoz értem, amin most a levegő száguldott ki és be, villámsebességgel. Apró csókot nyomtam a szája szegletébe, végignyaltam alsó ajkát, míg végül nem bírt tovább magával, és újra birtokba vette lüktető számat.
Addig mocorgott, míg végül én kerültem alulra. Közben csókunkat meg sem szakítottuk, mohón faltuk egymás ajkait.
Kezei végigsiklottak az oldalam vonalán, mire jóleső bizsergés futott át az egész testemen.
Kezeivel elérte a farmerom szélét, amit gyorsan le is húzott rólam, és magáról is lekapta az egyre szűkebb ruhadarabot, és aztán ott folytattuk a műveletet, ahol abbahagytuk.
Kezei visszatértek a testemre, ami egyre jobban vágyott már jéghideg érintésére.
Ujjai a hasamra siklottak, hogy aztán a köldököm-körüli részt simogassa.
Hosszú percekig körözgetett ott, míg végül kezei feljebb siklottak, elérve a melleimet. Azokat látta el érintéseivel. Mintha millió keze lett volna, mindenhol éreztem csodás érintését.
Pár perc elteltével ajkai lesiklottak egyre gyorsabban emelkedő és süllyedő mellkasomra, hogy aztán azt csókolgassa végig.
Végül ajkai elérték a melleimet, hogy aztán azt kezdje el szívogatni. Megfeszültem az érintése alatt, hogy aztán a vágy újabb, elemi erővel törhessen rám.
Úgy éreztem, hogy nem bírom tovább.
Lábaimat a dereka köré kulcsoltam, és felhúztam magamhoz, hogy édes ajkait tovább csókolgathassam.
Kezeim ugyancsak izmos hátára siklottak, amik egyre jobban feszültek és remegtek az érintésem alatt.
Hosszú percekig kényeztettük még egymást.
Már remegett a testem, a vérem száguldozott az ereimben, és úgy éreztem, hogy nem bírom tovább.
A lehető legközelebb vontam magamhoz a hűvös férfitestet, a fülét kezdtem el harapdálni, és közben suttogtam.
- Vágyom rád… - susogtam túlfűtött hangon.
- Én is kívánlak. –csókolt meg.
Pár másodperc múlva a maradék ruhadarab szakadását hallottam, majd a kéjes érzést, ahogy elmerült bennem.
A vágy elemi erővel tört rám, mire mohón ajkai után kaptam. Lassan mozgatni kezdtem a csípőmet, mire azonnal felvette a ritmust. A bizsergés ellepte a testemet, és még közelebb préseltem magam hozzá.
Éreztem hideg leheletét a nyakamon, amit apró csókjaival borított el, majd visszatért az ajkaimhoz.
Rájöttem, hogy még mindig a lassú tempót követjük, viszont vágyam ennél nagyobb volt. A csípőm egyre gyorsabban mozgott. Neki sem kellett több, egyre nagyobb és nagyobb lökésekkel próbált kettőnket a csúcsra juttatni.
Nem is kellett sokat várni rá. A csodálatos érzés elöntött, testemen bizsergés és remegés futott végig, testem megfeszült, hátravetettem a fejemet, és halkan felsikkantottam. Eközben Thony a nyakamat csókolgatta.
Pár pillanat múlva felocsúdtam, és Thony csúcsra juttatásával foglalatoskodtam. A csípőm gyorsabb mozgásával, és mellkasa kényeztetésével sikerült is ezt véghezvinnem. Őt is elöntötte ez a csodás érzés, megfeszült az érintésem alatt, és morgás hagyta el száját.
A vállamba fúrta az arcát, hideg lehelete bizseregtette a bőrömet.
Nagyon sóhajtott, míg végül legördült rólam, és a mellkasára vont, majd magunkra rántotta a takarót.
Az egyik lábamat átvetettem a lábain, kezeimmel a mellkasára rajzolgattam apró ábrákat.
Testemben még száguldozott a vér, a szívem hevesen vert, és Thony-n is éreztem, hogy közbe-közbe apró remegések futnak végig rajta.
- Aludj…- suttogta a fülembe, és a hátamra simította a kezét.
Mintha csak parancs lett volna, a szemhéjam elnehezült, és lecsukódott…
*-*
- Bessie… Kincsem… Bes… –susogta valaki a fülembe, miközben lágyan csókolhatott.
Először nem tudtam, hogy ki eme isteni hang tulajdonosa, mire a tudatomat betöltötték az emlékképek.
Jóleső bizsergés futott végig a testemen, ahogy apró csókjaival borította el csupasz vállamat.
Óvatosan felé fordultam, mert hogy éjszaka valahogy átrendeződtünk kiskifli-nagykifli pozícióba. Felnyitottam a szemhéjamat, és ragyogó szemeivel találtam szemben magam.
- Hmmm? –mormogtam halkan.
- Mennem kell. –csókolt meg lágyan.
Azonnal feléberedtem, és csókunkat megszakítva toltam fel magam ülő helyzetbe. A kispárnámat a mellkasomhoz szorítottam, mint mindig, amikor csalódott vagyok.
- Miért? –néztem rá szomorúan, majd az éjjeliszekrényemen lévő óra felé kaptam a pillantásomat. Négy óra… hajnali négy…
- Mert szerintem Anyukád és a testvéred sem örülne neki, ha itt találna. –csúszott közelebb hozzám, és átkarolt. Ekkor vettem észre, hogy már teljesen fel volt öltözve.
Apró sóhajt hallattam, és megráztam a fejemet.
- Akkor menj. Most, mielőtt még normálisan felébrednek, és tiltakoznák ez ellen.
Nem szólt semmit, csak hosszú csókot nyomott az ajkaimra. Utána a párnába temettem az arcomat, és mélyet szippantottam belőle. Mire a tekintetemet felemeltem, már nem láttam semmit. Többször is végigkémleltem a szobát, de csak a gyűrött ágynemű, és egy szál vörös rózsa bizonyította, hogy nem egyedül töltöttem az éjszakát…

Bessie felsője :)