3. Fejezet

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a segítséget húgicámnak. Nos szerintem többen tudják, de aki nem annak mondom, hogy beteg vagyok, és kórházba kerültem. Szerintem a következő fejlikkel csak húgicám fog megajándékozni titeket. Jó olvasást. 
Puszi
Trixi

(Nellie)

- Majd otthon elmondom. –mosolygott rám rá. –De most menj.
- Oké. –sóhajtottam fel, és elindultam a történelem órára.
Ez uncsi lesz… nagyon uncsi.
Végül valahogy eljutottam a teremig, ahol nem kicsi megdöbbenésemre nem is nagyon vettek észre. Pár gyerek kiszúrta, ahogy bemegyek, de nem nagyon izgatták magukat. Csak susmorogtak egyet, és újra beleásták magukat a tanulásba. Töri óra… de miért bújják ennyire a könyvet? Leültem leghátra, egy üres padba, és pont becsengettek. A tanár úr, mint a szélvész, jött be a terembe, és azonnal leült a gurulós székére, és az osztály elé gurult. A tanár egy tömzsi, bajszos és borostás, mogorva alak volt. Eléggé alacsony is volt, olyan törpe formájú. Olyan… favágó feeling-je volt.
- Felelés. –mondta, és hangja hasított a csendben.
Úgy tűnik senki sem mer megszólalni nála.
- Ki is legyen az. –nézett végig a termen, közben hümmögött. –Te ott! –mutatott rám.
- Igen? –villantottam meg a szemeimet.
A többiek felhördültek, és aggódva, valamint félelemmel teli szemekkel néztek rám.
Minek félni egy tanártól? Én nem félek tőle. Nem igazán tud olyat kérdezni, amit ne tudnék.
- Gyere, felelsz. –mondta dörmögős hangon, összevont szemöldökkel.
- Oké. –álltam fel.
Természetesen viselkedtem. Kicsit sem izgultam.
- Miről kell beszélnem? –mentem ki a táblához.
- Ennyire okos vagy? –nézett rám lenézően. –Akkor nézzük, hogy Nagy Sándorral hogy állsz.
- Ennél könnyebbet nem is tudott volna kérdezni. –mosolyogtam rá. – III., vagyis Nagy Sándor Krisztus előtt 365-ben született. Makedónia 19. királya volt…
És elmondtam mindent, amit tudtam. Nem tömörítettem, minden apró adatot megosztottam az osztállyal, és pár izgalmas és érdekes tényt is mondtam.
- Hármas. –hümmögött a tanár, és jó közel hajolt hozzám. –Jóindulattal.
- Igen? –mosolyodtam el, és a füzete felé hajoltam. – Mr. Realnolds. Hármas? Oké. Tudja, engem nem igazán izgat, hogy hányast ad. Ha ennyi mindent el tud mondani róla, akkor oké. Beírhatja.
- Nagyon sokat gondolsz kislány. –villantotta meg a szemeit.
- Lehet. –rántottam meg a vállam. –De van egy ötletem. Felteszek egy kérdést. Ha maga nem tudja, akkor beírja az ötöst. Ha tudja, akkor beírhatja a hármast.
- Rendben. Készülj fel a közepesre. –mormogta. –Várom a kérdést.
- Mondja el a nevét görögül. –mosolyogtam rá.
- Hát… öhm… - gondolkodott el. –A neve Nagy Sándor.
- Görögül. –mondtam el még egyszer a kulcsfontosságú szót.
- Rendben. –mondta mogorván. –Makedóniai Nagy Sándor.

- Tanár Úr. Görögül. –mosolyodtam el.
Már percek teltek el. És csak hümmögött, az osztálynak pedig egyre jobb kedve lett.
- Uram, mennek az értékes percek. –pillantottam az órára. –Az idő pénz.
- Nem tudom. –adta meg magát.
Az osztály üdvrivalgásba kezdett, én pedig csak elmosolyodtam.
- Megalexandrosz. És kérem az ötöst.
- Beírtam. –csapta be a naplót, én pedig mosolyogva ültem le a helyemre.
Innentől az óra eseménytelenül telt. Gyorsan lehadarta az anyagot, amit senki sem értett. Legalább is én értettem, mert már tanultam, de a többiek csak néztek bambán.
Nem is csodálom. Ilyen tanárral még sosem találkoztam. Bunkó állat. Bunkó, mert így viselkedik az osztállyal. Állat, mert olyan szájszaga van, mint egy görénynek. Ja, és törpe.
Végül kicsengettek, én pedig kisiettem a teremből, mielőtt a többiek letámadhattak volna.
Kint a Húgomat találtam, aki épp egy lánnyal beszélgetett. A szőke lány mosolyogva mesélt Bes-nek valamit, amit a húgom érdeklődve hallgatott.

- Sziasztok. –léptem melléjük.
- Szia. –ölelt meg Bes. –Ő itt Mandy.
- Nellie. –mutatkoztam be.
- Tudom. A tesód már mesélt rólad. –mosolyodott el.
- Túlélted az órát? –kérdezett rá.
- Hát… mondhatjuk úgy is. –mosolyogtam rá.
- Ez a csaj nem semmi. –karolta át Mandy-t egy pasi. –Megszívatta Mr. Törpét.
- Hogyan? –döbbent le Mandy.
- Kihívott felelni, Nagy Jánosból. –pillantottam Bes felé, aki csak vigyorgott. –Mindent, kihangsúlyozom, mindent elmondtam neki, erre hármast akart adni. Én pedig egyezkedtem, és mivel nem tudta a válaszomra a kérdést, ötöst írt be. Jó, hogynem hármast akar nekem töriből adni. –mosolyodtam el.
- Büszke vagyok rád. –nevetett fel Bes. –Te sosem változol.
- Még jó, hogy nem. –öleltem meg. –Milyen óránk is lesz?
- Matek. –vágta rá a pasi. –Amúgy Thomas vagyok.
Nos igen. Szőke hajú srác, egész magas, izmos, és olyan… aranyos arca van.
- Menjünk. –mosolyogtam a többiekre. –Nem sokára becsengetnek.
- Ebédnél találkozunk. –intett Mandy, és eltűnt a látókörünkből.
- Na, részletesen el kell mesélned a töriórát. –karolt belém Bes. –Mivel szívattad meg szegény tanárt?
- Kihívott felelni… - kezdtem el mesélni…

(Ebédlőnél)

- Oké. Túl fogjuk élni. –fújtam ki a levegőt.
- Nem akarsz véletlenül jógázni egy sort? –nevetett a testvérem.
Rajtam. Rajtam, és azon, hogy félek bemenni.

- Köszi. –fújtattam.
- Na, ne stresszelj. –mosolygott rám. –Semmi gond sem lesz, csak nyugodtnak kell, hogy maradj. És lehetőleg nem orra esni. Az nagyon ciki lenne.
- Kösz, ez most megnyugtatott. –forgattam meg a szemeim.

- Tudom, és szívesen. –nevetett fel. –Na, gyere. Már várnak ránk.
- Oké. –mentem utána.
Ahogy beléptünk, szinte síri csend lett. Csak azt lehetett hallani, ahogy a többiek összesutyorognak, és közben minket bámulnak.
- No para. –bátorított Bes, és Mandyék asztalához ment. – Sziasztok.
És leült közéjük, nekem pedig kihúzta a másik széket. Nyugodtan szedtem a lábaimat, és lehuppantam a székre.
- Hello. –tettem le az ásványvizem az asztalra.
- Sziasztok. –mosolygott Mandy. –Thomas-t már ismeritek. Mellette Gloria, aztán Daniel, utána Bes mellett pedig Dina.
- Én Bes vagyok, ő pedig a tesóm, Nel. –mondta azonnal Bes.
- Örülök. –nevetett fel azt hiszem Gloria. –Gloria a nevem, tudjátok, mint az angyalok. Én vagyok az okos tojás, visszahúzódóbb típus. Mielőtt megkérdezitek, nem festetett szőke vagyok. Kedvenc sportom a foci, és egy csapatban is játszok.

- Én is fociztam. –szólt közbe Bes. –És karatéztam.
- Az jó. Végre valaki, aki ilyen sportos. –nevetett fel.
- Aha. –mosolyodtam el.
- Én Dina vagyok. Kedvenc sportom a plázázás. –nevetett fel kedvesen. –Nem vagyok egy tipikus plázacica fajta. Sőt. Soha, semmi pénzért nem festetném be ezeket a csodálatos barna és hosszú fürtöket.
- Én vagyok Daniel, de csak Dan. Ha a hobbiknál tartunk… Imádok szörfözni… és… csajozni.
- Tipikus pasi. –nevettem fel, tesómmal együtt.
- Miért? Ez van. –mosolyodott el.
- Ő ki? –pillantott Bes az ajtó felé.

Ott… egy iszonyatosan helyes, barna, rövid hajú pasi jött be. Pont tökéletesen magas volt, izmos, de nem izomagy. Olyan… tökéletes.
- Látom már ti is észrevettétek. –dörmögte Dina. –Ő Josh. Hát… Végzős. Minden csaj rajong érte. Tudjátok… Ő az a tipikus… „jóképű, izmos, kedves” pasi. Engedékeny, de nem papucs. Olyan… tudjátok, aki bármit megtesz, hogy megszerezzen egy csajt. Nem kell neki mindenki…
- Á, szóval téged is megszerzett. –suttogta Bes.
- Öhm… - esett kétségbe Dina. –Igen.
- Éreztem. Ahogy beszélsz róla… olyan, mintha épp magad elé képzelnéd, ahogy megcsókol, vagy éppen tovább mentek a csóknál. –vette elő azt a tipikus perverz mosolyát Bes.
- Héé. –nevetett fel Dina.
Bes csak meghúzta a szemöldökét, és beleharapott az almájába, Dina pedig jól elvörösödött.
- Sőt, le is feküdtél vele. –mondta Bes, és hátradőlt a székben.
Én félrenyeltem az ásványvizem, köhögésbe kezdtem, Daniel pedig megmerevedett.
- Ebben szakértő vagyok. Nem tudsz átverni. –mosolyodott el Bes.

- Oké. –adta meg magát Dina. –Te győztél. Három hónapja szakítottam vele.
- Én megmondtam. –nevetett fel Bes.
- Ez a csaj profi. –mosolyodott el Dina. –De a többiek már tudták.
- Akkor jó. Azt hittem, hogy óriási bajt csinált ez a kis őrült azzal, hogy elmondta. –fújtam ki a benntartott levegőt.
- Dehogy. Mi olyanok vagyunk, mint egy család. –mosolyodott el Mandy. –Mindenki tud mindenkiről mindent.
- Oké. Akkor minden rendben. –mosolyodtam el.
- Ők Cullenék. –intett az ajtó felé Gloria. –Legelöl Alice és Jasper.
Jasper egy szőke… elég furcsa alak. Alice meg… Alice boldogságot sugároz. És az a haja. Nagyon aranyossá teszi az angyal arcát.
- Utánuk Rosalie és Emmett.
Rosalie… ő a megtestesült szépség. Gyönyörű, hosszú, göndör és szőke hajzuhatag, varázslatos arc, tökéletes alak. Emmett meg… Ő ilyen izomagynak néz ki.
- Nem azért, de Emmett minden szabadidejét az edzőteremben tölti? –nevettem fel.
- Nem tudom. –rántotta meg a vállát Dina.
- Utánuk Bella és Edward.
Ők azok, akik fizikán előttünk ültek. Ez fix.
- És végül Edmund. –fejezte be Mandy.
- Anthony. –szólt közbe Bes. –De csak Thony.
- Hát te ezt honnan tudod? –nézek rá kíváncsian.
A mosolya mindent elárul. Az a pimasz mosoly.
- Majd otthon elmesélem. –vágta rá, és felpattant. –Csörög a mobilom.
És előhúzta a zsebéből a készüléket, és kiment az épületből.
- Ez fix, hogy Michael. –jegyeztem meg.
- A pasija? –kérdezte érdeklődve Dan.
- Aha. –mosolyogtam rá. –Valentin napon lesznek egy évesek.
- Ez nagyon aranyos. – jött Dina reakciója.
- Az. –nevettem fel.
- Milyen a kapcsolatuk? –érdeklődött Mandy.
- Aranyosak együtt. Teljesen egymásra vannak hangolódva. –vágtam rá egyből.
- Az jó.
- Aha. Szerintem is. –mondtam Gloria reakciójára.

- Én nem jósolok sokkal több időt a kapcsolatuknak. –jegyezte meg Mandy. –Hiába, szeretik egymást, és én nem ismerem a pasiját, de az, hogy ilyen gyorsan leteszik a telefont…
És igaza volt. Részben. Mert Bes már jött is vissza. Közben félre pillantottam, és kiszúrtam, ahogy Edmund a popsiját stíröli.
- Vissza is tértem. –ült le mellém.
- És? Mi volt? –mosolyogtam rá.
- A suliban már szórólapok vannak. Thiffany átvette a csapatomat. –tette le a fejét a padra. –A francba. Anyának persze akkor kellett költöznie, amikor mentünk volna bajnokságra.
Normálisan visszaült a székbe.
- Ne nyavalyogj. –mosolyogtam rá. –Így úgysem fognak nyerni. Ki fogja a gólokat lőni?

- Majd ő. –forgatta meg a szemeit. –Hogy törne le a százdolláros műkörme.
Felkacagtam.
- Te be tudnád verni az orrát, ha akarnád. Sőt, akár el tudnád a csontját úgy, hogy balesetnek álcázod. –folytattam.

- Az biztos. Nem hiába vagyok fekete öves… minden stílusból. –tette hozzá.
- Ennyire profi vagy karatéból? –döbbent le Thomas.

- Aha. –rántotta meg a vállát Bes. –Sokat dolgoztam azért, hogy jó legyek pár sportból. De most gondolj bele. Én vagyok a szőke. Én nézek ki úgy, mint egy plázacica, pedig nem. Ha valakik megtámadnak például az utcán, simán leverem őket. Nem okoz nehézséget.
- Hát azt gondoltam. –mosolyodott el.
- Akkor jó. –ivott egy kortyot Bes az üdítőjéből.
- Edmund figyel minket. –suttogta Dina.
- Csak engem. –rántotta meg a vállát Bes. –Ne izgassátok magatokat.

A Húgom az „udvarlója” felé fordult, és rákacsintott. Edmund csak elnevette magát, és megnyalta az alsó ajkát. Bes reagálása sem késett. Beharapta az ajkát, és egy csábos pillantást küldött a hátradőlt pasinak. A többiek a mi asztalunknál csak döbbenten figyeltek.
- Oké, szerintem menjünk órára. –állt fel Bes.
- De mi is lesz az? –mosolyodtam el.
- Tesi lesz. –ugrott fel Gloria.
- Mit fogunk csinálni? –kíváncsiskodtam.
- Nem tudom. –mosolyodott el Mandy.
Miután mindenki felállt, elindultunk…