33. Fejezet

Sziasztok! 

Itt is a fejezet! Jó olvasást! :)

Puszi,  Trixi

(Nellie)        

Reggel az ébresztőórám hangos csörgésére ébredtem. Laposakat pislogva fordultam át a hátamra, majd nyújtózódások közepette kerestem meg a telefonom. Kikapcsoltam az ébresztőt és mosolyogva fordultam át az oldalamra és pillantottam végig a szobán. A kispárnámat átöleltem a fejem alatt és néhány pillanatig még élveztem a csendet, ami körbevett. A takaró jótékony hatásának köszönhetően, nem nagyon akartam kikelni az ágyból. Ez is csak mostanában lett jellemző rám. Sokkal többet szerettem volna pihenni, elterülni valahol és csak lenni. Alkalom adtán pedig Josh mellkasához bújni és csak ölelni egész nap. 

Végül kikeltem a jó meleg ágyból és a fürdő felé indultam. Elvégezve a szokásos reggeli teendőimet, a kis polcra nyúltam, ahol a vitaminjaim sorakoztak fel, és be is kaptam őket. Még egy pillantást vetettem a tükörképemre majd visszamentem a szobámba és ledobva magamról a pizsamám, a tegnap előkészített ruháim után nyúltam majd magamra kaptam őket. Maradtam a könnyű, kényelmes ruháknál. Vagyis farmer és egy póló, e felé pedig egy pulcsi. Ahogy kinéztem az ablakon láttam, hogy a szél kissé erősebben lengeti meg a fák ágait, ezért úgy döntettem a farmerkabátom is magamhoz veszem. Felkaptam a táskám és a konyhába indultam. 

Elkészítettem a szokásos reggeli kakaóm és az asztalhoz ülve lassan kezdtem kortyolgatni. Étvágyam nem nagyon volt, úgy döntöttem majd a suliban eszem valamit. A pultnál lévő ablakon halványan beszűrődött a napfény kellemes félhomályba vonva a helyiséget. Mindkét kezemmel megmarkoltam a bögrém és ajkaimhoz emelve lassan kortyolgattam a kissé meleg italt. Rengeteg minden jutott eszembe már most reggel, de próbáltam a zavaró tényezőket száműzni és csak a kellemeseket meghagyni. Ebben a segítségemre volt az a gondolat, hogy ma Josh közelségét élvezhetem egész nap. Valamint az a tudat, hogy ez lesz az első olyan alkalom, hogy tudom, hogy még ha nem is teljesen, de mégis hármasban leszünk. Elmosolyodtam és a hasamra simítottam a kezem.

Imádtam a babám, és rettenetesen ragaszkodtam hozzá. Ha valaki benyitott a szobámba automatikusan a kaptam a kezem a hasamhoz. A védelmezési ösztön már most dolgozott bennem, és rettenetesen izgatott voltam, hogy kisfiam vagy kislányom lesz. Kire fog hasonlítani, hogy fog kinézni. A napok többségét ilyen gondolatok elemzésével töltöttem. De mindig arra jutottam, hogy Josh gyermeke csakis csodálatos lehet, már ő maga is egy apró kis ajándék nekem. Nekünk. Még akkor is, ha Josh még nem tud róla. Lepillantottam a hasamra és a mosolyom kiszélesedett. Szerettem volna, ha a hasam már növekszik, ha megérzem a babám mozgását bennem, ahogy rugdalózik. És végtelenül szerettem volna a karomban tartani. Türelmes voltam, de alig vártam, hogy elteljen ez a néhány hónap. 

Mélázásomból testvérem zökkentett ki, aki belépett a konyhába, majd mikor meglátott halványan elmosolyodott. Elvettem a kezem a hasamról és megittam a maradék kakaóm. A mosogatóhoz léptem és beletettem a bögrém, majd Bessie-re néztem, csak egy pohár vizet ivott. Majd kérdőn nézett rám, én pedig felkapva a táskám a garázs felé indultam. Szerettem volna a suliban lenni, Josh közelében, hogy érezzem a közelségét, az ölelését, a szeretetét, a csókjait. Sokkal több szeretetet igényeltem most. Szükségem volt valaki közelségére. Legyen az a testvéremé, az anyukámé, vagy Josh-é. Csak legyen mellettem valaki. 

Bepattantunk a kocsiba, Bess pedig indított. A motor halkan búgott fel a következő pillanatban pedig már ki is lőttünk. Az utat csöndben tettük meg, egyikünk sem szólalt meg, de nem is kellett. Nekem is meg voltak a magam gondolatai és szerintem Bessie-nek is. Ismertem, már annyira, hogy tudjam, Anthony féltékenységét nem igen tolerálja, és meg kell mondani, Anthony furcsa szemekkel néz Seth-re. Bár én sajnáltam szegényt mikor Bessie elmesélte, hogy járt a fiatal srác. Másnap mondjuk állítása szerint már semmi baja nem volt. Csupán fájt egy kicsit az orra, de még be se volt kötve, hogy a szavait idézzem, gyorsan gyógyul és nincs szüksége szakszerű ellátásra. 

Akkor ocsúdtam fel mikor már Bess leparkolt az iskola parkolójában. Mosolyogva fogtam meg a táskám, majd szálltam ki, és a tekintetemmel már a tömeget kezdtem pásztázni. Bessie mosolyogva intett nekem egyet és Anthony felé vette az irányt. Viszonoztam a mosolyát, majd tovább keresgéltem a tömegben, míg végre meg nem találtam, akit kerestem. Táskám az oldalamra csaptam és egyenesen futottam hozzá.

Ajkaimon mosoly játszott, hajamba belekapott a szél ő pedig hatalmas mosollyal az arcán tárta ki a karjait, rám várva. Kacagva repültem a karjai közé és fúrtam fejem a nyakhajlatába. Josh a hajamba puszilt, és átkarolta a derekam, ezzel még közelebb vonva magához. Ujjaim kabátjának cipzár részére fonódtak és közel vontam magamhoz miközben elhajoltam kicsit a nyakától és felpillantottam rá. Pilláim alól láttam, hogy végtelen szeretettel a tekintetében néz rám. Ujjaival végigsimított az arcomon és egy apró csókot nyomott ajkaimra. A végtelen gyengéd mozdulattól úgy éreztem elalélok. Annyira szerettem, hogy arra szavak se voltak. Lehunytam pilláimat és kissé elnyíltak ajkaim. Josh felkuncogott, de ajkaimra hajolt és megcsókolt. Kezeimet felvezettem a nyakára és kissé belemosolyogtam csókunkba, majd mikor elváltam tőle kinyitottam a szemeimet és ragyogó tekintettel néztem fel rá. Ő csak elmosolyodott és a fülemhez hajolva elmormogta, hogy szeret, nekem pedig melegség áradt szét a szívem tájékán. 

Átkarolta a derekam és az épület felé indult. Ugyanazt éreztem mellette, mint a legelső napon. Biztonságot és végtelen nyugalmat. Nekem pedig most erre volt szükségem. Nyugalomra. Jobban, mint bármikor máshol. Fejem a mellkasára hajtottam és belélegeztem illatát, majd engedtem, hogy egy halvány mosoly fusson át ajkaimon. Mivel az első órám történelem volt, ezért hamar el kellett búcsúznunk. Végigsimított arcomon, majd megígérte, hogy keres óra után, és egy röpke csók után, már rohant is az emelet irányába. Mosolyogva néztem utána, majd felcsóválva mentem be a terembe. Kevesen voltak bent, ezért kipakoltam a könyveimet, majd a kezem az asztal lapjára csúsztattam és rájuk hajtottam a fejem. A nyugalom csak néhány percig tarthatott, mert utána beözönlöttek a terembe a többiek. 

A csengetés utáni percben pedig be is lépett a terembe a tanár. Morogva ültetett az első sorokba úgy hat embert és íratott velük röpdolgozatot. Csak megcsóváltam a fejem. Ez a tanár félelmetes volt és valahogy egy görcsöt okozott a gyomromban mikor megláttam. Lehajtottam a fejem és vettem néhány mély levegőt. Percenként pillantottam az órára, miközben tollammal a füzetemen doboltam. Szabadulni akartam óráról, és mikor végre a csengő hangja felhangzott az elsőként pattantam fel és kaptam fel a táskám. Hallottam a tanár morgását, hogy ezért felelni fogok, de nem tudott érdekelni. Kiléptem a teremből és vártam, hogy mikor bukkan fel Josh. Nem is kellett sokat várnom, két erős kéz kulcsolódott a derekamra én pedig mosolyogva fordultam meg. Karjaimat a nyaka köré fontam és ajkaink egy érzéki csókban forrtak össze. 

Így ment egész nap, óráról-órára rohangáltam, szünetekben pedig Josh-sal voltam. Az ebédszünet volt az első, amikor hosszabb időt tölthettünk el egymás társaságába. Kezünket összekulcsolva lépdeltünk az ebédlő felé. Josh kitárta előttem az ajtót, majd beállt a sorba és ebédet vett kettőnknek. Nem kellett amiatt aggódnom, hogy valami olyat választ, amit nem szeretek, mert ez együtt töltött idő alatt, tökéletesen kiismertük egymás ízlésvilágát, és mint megtudtam a túrós sütim lett a kedvence. Mosolyogva állt ismét mellém és léptünk oda barátaink asztalához. Josh kihúzta nekem a széket a tálca letétele után, majd ő is helyet foglalt. 

Mellettem Dina ült, akit Daniel szórakoztatott, mellettük pedig Tina ült elmélázó kifejezéssel. Josh mellett ült Mandy és Thomas, akik halkan beszélgettek, de Mandy egy mosolyt intézett felém. Mellettük ült nővérem, aki rám mosolygott, mellette pedig Jacob foglalt helyett semleges arckifejezéssel, látszólag a mellette ülő Embry próbálta szóval tartani, ami nem igen jött neki össze. A kört Seth zárta, aki Gloriával elegyedett meghitt beszélgetésbe és látszólag kizárták a külvilágot. Elmosolyodtam, ahogy rájuk néztem. Seth valami földöntúli csillogással a tekintetében nézett Glóriára. 

Josh felém nyújtotta az egyik villát, én pedig felvontam a szemöldököm. Elmosolyodott és az ételt feltűzve a villára az ajkaim felé tartotta én pedig mosolyogva hajoltam közelebb hozzá, majd végig a szemébe nézve, haraptam a villára, majd kivettem a kezéből az evőeszközt. Josh egyik kezét a hátamra vezette és lassan húzta fel-le, én pedig mosolyogva tűrtem a kényeztetést. 

-           - Ezek után már csak egy tesink van, szerencsére. – szólalt meg Dina és sóhajtva dőlt hátra a székben. – Bele fogok őrülne ebbe az év végi hajtásba. Dolgozat, dolgozat hátán, valaki mondhatná a tanároknak, hogy emberek vagyunk és nem robotok. – morogta és dühösen összevonta a szemöldökét majd kisöpört egy tincset a szeméből.

-           - Egyetértek. De már nincs sok hátra, csak másfél hónap. – mosolygott bíztatóan vissza Mandy én pedig éreztem, hogy egy gombóc keletkezik a torkomban, ami a nyelést is megakadályozta.

-           - Utána jön a nyár a végtelen hülyülés, napozás, és bulik a haverokkal, töménytelen alkoholmennyiséggel. – vigyorgott Daniel és a táskáját maga mellé dobta, miután eltette az egyik füzetét.

-           - Ebbe több dolog is helytelen volt. – nézett rá Dina fölényesen, Daniel pedig közelebb hajolt és vigyorogva nézett rá – Először is nem hiszem, hogy itt olyan nagy esélyed lehet arra, hogy lebarnulj. Másrészt, ahogy a bizonyítványod megmutatod a szüleidnek, nem hiszem, hogy akárhova is elengednek. – vigyorgott rá, Daniel pedig vágott egy fintort, majd inkább megvonta a vállát.

-           - Ha ő nem, mi még mehetünk bulizni. – csatlakozott a beszélgetéshez Thomas és fölényesen mosolygott Danielre.

-           - Otthon ne merészeljetek hagyni. – háborodott föl az említett én pedig felkuncogtam.

-           - Ne aggódj, ha a többiek nem is, én felhívlak. Kivel fogok inni? – kérdeztem és rákacsintottam, Daniel pedig elvigyorodott. Azt már nem kellett tudniuk, hogy valószínűleg sehova sem fogok menni nyáron. Nem igen bírom a meleget, a terhesség pedig rátesz egy lapáttal a dolgokra. Bár azt sem tudom, mi lesz velem még a nyáron. Felpillantottam Josh-ra, aki mintha olvasott volna a gondolataimba lehajolt és békítőleg megcsókolt. Apró sóhaj szökött ki ajkaimon, ami most a bizonytalanságnak volt köszönhető.

-           - Halljátok ezt srácok? – tette Daniel a kezét a fülére a többiek pedig, többek közt én is zavartan néztem rá. Nem értettük mire akar kilyukadni. – Esküvő harangokat hallok, ez pedig öregem a bilincseid és a láncaid csörgésének hangja. Totálisan is magába bolondított a mi kis Nellie-nk. Nincs menekvés. – vigyorgott Daniel Josh-ra, aki magához húzott és az arcomra adott egy csókot. Én pedig zavartan hajtottam le a fejem.

-           - Eszemben sincs menekülni. Örökre magam mellett akarom tudni. – válaszolt Josh én pedig reménykedve kaptam fel a fejem. Mosolyogva néztem rá, és talán meg is hatódtam, amit betudtam a hormonoknak. Elérzékenyülve pillantottam a sötétbarna szemekbe. Szemem sarkából láttam Bessie amolyan „látod én megmondtam” pillantását.

-           - Ennek örülök. – suttogtam és egy leheletfinom csókot adtam ajkaira.

-           - Meg sem lepődöm, ha nyáron esküvői meghívót kapok. – vigyorgott Daniel és most már a többiek is mosolyogtak. – Esetleg babaváró party kártyát. – nézett rám és kacsintott, én pedig egy percig megmerevedtem. Bessie-re pillantottam, aki nyugtató pillantásokat lövellt felém.

-           - Azért ennyire ne szaladjunk előre. – rázta meg a fejét Dina, én pedig kissé elernyedtem. Nem akartam, hogy a barátaim tudják. Bőven elég volt, hogy anya és Bessie tudták. Lassacskán pedig majd Josh is megtudja. Ha itt az ideje, és én is késznek érzem magam rá.

-           - Talán egyszer majd annak is eljön az ideje, ki tudja. – vont vállat Josh én pedig éreztem, hogy a szívem hevesebben kezd verni. Küzdöttem az ellen, hogy a reménység feléledjen bennem, de egy hangocska azt kántálta a fejembe, hogy mondd el, mondd el, mondd el. Hinni akartam, hogy Josh örülni fog a babánknak, hogy nem taszít el, hanem velem marad. Felpillantottam rá, és láttam, hogy a barna szemek furcsán csillannak meg.

-           - Fogadjunk! – vigyorgott Daniel és mindenki érdeklődve tekintett rá. Még én is. Danielnek meglehetősen furcsa ötletei szoktak lenni, de ez a stílus teszi szerethetővé.

-           - Mégis miben? – kérdezte Dina unottan és az ételét kezdte piszkálni. Bár egy idő után megunta és fintorogva tolta el maga elől.

-           - Hány gyereketek lesz? – nézett ránk, és a tekintete kettőnk között cikázott. Zavartan tűrtem a fülem mögé egy tincset. – Legalább három. – vigyorgott én pedig elképedtem. Három? Oké, nagy családot szerettem volna, de egyelőre ez a pici is elég volt, aki bennem növekedett, és akiről még senki nem tudott.

-           - Ne túlozz Daniel. – legyintettem és a villámra tűztem egy újabb szelet ételt és ismét enni kezdtem.

-            - Miért? Egyszer említetted, hogy nagy családot akarsz. Ahhoz két gyerek nem elég. – nézett rám és szinte már áthajolt Dina fölött, aki morogva lökte el magától, vagy inkább a dekoltázsától.

-           - Igen, de elfelejted, hogy mi szenvedünk kilenc hónapig egy gyermek kihordásával. Mi érezzük őt, akkor mikor még az apjuknak fogalmuk sincs róluk. Mi hozzuk őt a világra, mi érezzük a fájdalmat. – soroltam fel az érveimet, és közben gondolatomba a kisbabámról kialakított kép kúszott. Daniel elmerengett egy pillanatig majd újra megszólalt.

-           - Igazad van! – bólintott én pedig mosolyogva néztem rá. – Legyen öt. – vigyorgott én pedig már csak nevetni tudtam rajta.

-           - Nellie-nek igaza van. És szerintem két gyermekkel is ugyanolyan boldog lehet az ember. Nem kell kész hadsereg. – értett velem egyet Mandy, Thomas pedig csak mosolygott mellette.

-           - Ugyan. Ismerjük Josh-t is, és Nellie-t is hogy mekkora családot akar. A tények adottak. És mivel Josh minden kívánságát kielégíti a mi kis Nellie-nknek ezért úgy érzem sok keresztszülőn kell gondolkozniuk. – Daniel elővett egy darab papírt és egy tollat – Ugye lehetek én az egyik? – kérdezte és vigyorogva nézett ránk. Látszólag nagyon jól szórakozott.

-           - Ne is álmodj róla! Én leszek az első unokaöcsém vagy unokahúgom keresztanyja. – dobott Bessie egy szalvétagalacsint Daniel fejéhez, aki vigyorogva kacsintott testvéremre.

-           - Szívesen engedem neked ezt a posztot, de attól még keresztapa is kell. – vigyorgott, Bess pedig amolyan „álmodj csak” fejet vágott.

-           - Hogy is jutottunk el a tesitől egészen idáig? – tette fel a kérdést nevetve Tina, Daniel szemei pedig felcsillantak.

-           - Megvan! – kiáltott fel diadalittasan. – Egy egész focicsapatnyi gyereketek lesz. Ami tizenegy kis lurkót jelent, ha nem számítjuk a cserejátékosokat. – vigyorgott majd fel is nevetett megdöbbent arcom látván.

-           - Persze, mi vagyok én malac, hogy ennyi gyereket szüljek? – kérdeztem felháborodva, Josh pedig nevetve karolt át és húzott magához.

-           - Pedig én vevő lennék rá Édesem! – nézett rám mélybarna szemeivel, amikben a következő pillanatban elvesztem. Szívem hevesebben kezdett dobogni, és határtalan boldogságot éreztem, és talán most először voltam úgy vele, hogy minden rendben lesz. Így kell lennie.
Átöleltem a nyakát és vállába fúrtam az arcom. Láttam, hogy Bessie nyugtatóan simít végig Jacob karján, aki hálásan pillantott felé. Elhajoltam Josh-tól és láttam, hogy ebben a percben lépett be az ebédlőbe a Cullen család. Rose szikrázóan mosolyogva nézett rám, eddig nem látott gyengédséggel a szemében. Talán beszélném kéne majd vele, azonban a mai napot csak Josh-sal töltöm. Anthony arca megfeszült, ahogy Bessie felé pillantott, láttam, hogy Bess kezei még mindig Jacob karján pihentek. Fejem hirtelen kaptam Anthony irányába, aki nem reagált semmit, csak megfeszült testtel fordult meg és indult el a testvéreivel, a szokásos asztalukhoz. 

Ezek után semleges témákról beszélgettünk. Az év végi hajtásról, a sok dolgozatról, és hogy mindenkit mennyire megvisel. Felmerült, hogy ki hol lesz a nyáron és hogy mindenképp összejön a csapat és elmegyünk majd együtt is bulizni. Láttam, hogy Bessie sokszor pillant hátra és próbálta felvenni Anthony-val a szemkontaktust, aki rá sem nézett csak futólag. Bess ilyenkor az ujjával hívogatóan hívta ide, de Anthony csak elfordult. Bess nem mutatta ki a csalódottságát, egy ideig még próbálkozott, de aztán a jelzőcsengő felhangzásával inkább felkaptuk a táskánkat és a tornaterem felé mentünk. 

Szerencsére órán semmi megerőltetőt nem csináltuk, belemelegítő körökkel kezdtük majd a többiek fociztak az óra végén. Bess szinte repült a pályán, látszott rajta, hogy örülhet, hogy játszhat. Én egymás után róttam a köröket a pálya körül, ajkaimon elmélázó mosollyal. Sokszor éreztem kényszert arra, hogy a kezem a hasamra simítsam, ám ezt meg kellett állnom. Óra után gyorsan átöltöztem, majd megöleltem testvérem és elköszönve a többiektől mentem a parkolóba. Kilépve a friss levegőre, vettem egy nagy levegőt és Josh felé léptem, aki már az autója mellett állt. Mosolyogva nyitotta ki nekem az ajtót, majd szállt be ő is. 

Az úton egymás kezét szorongattuk és halkan beszélgettünk. Mindenről el tudtunk beszélgetni, ez olyan ritka volt és különleges dolog volt, ami nem minden párnak adatott meg, és a kommunikáció hiányában, voltak sok problémáik, nálunk szerencsére nem volt ilyesmi. Elég volt elkezdenünk és a beszélgetés fonala magától ment tovább. Amikor megérkeztünk a táncstúdió elé automatikusan felragyogott az arcom. Kiszálltunk a kocsiból majd Josh kezét megragadva kezdtem őt húzni be az épületbe ő pedig csak nevetve követett. Odaérve izgatottság lett úrrá rajtam és meghallva a kiszűrődő zenét, éreztem, hogy a vérem felpezsdül, és nem tudok nyugton maradni. Elengedtem kedvesem kezét, aki megállt az ajtónál majd behúzta azt maga mögött, és megállt. 

Én a párom felé lépdeltem, aki a kezét nyújtotta felém. Mosolyogva helyeztem a kézfejem ujjai közé, és élvezettel pördültem ki karjai közül. Közel vont magához én pedig átadtam magam neki, és hagytam, hogy vezessen. Kezeit a derekamra csúsztatta és közelebb vont magához. Testünk összesimult és egyszerre kezdtünk lépdelni az ütemre. Hagytam, hogy a jól ismert és szeretett zene dallama átjárja a testem és ezek után kizártam a külvilágot. Senki nem volt csak a zene, a partnerem és én. Sikerült teljesen kikapcsolódnom és ellazulnom. Ezért imádtam táncolni. A megnyugvást jelentette nekem. 

Josh lakásához menet mosolyogva kulcsoltam össze ujjainkat és hajtottam a vállára a fejem. Viszonylag hamar elértünk Josh lakására, ahol mosolyogva indultam a konyha felé, Josh pedig követett. Feltett szándékom volt, hogy sütök neki, méghozzá a kedvencét. Neki is láttunk, bár a sütésből kacagás és játék lett. Josh a derekamnál fogva húzott magához és a nyakamba csókolt én pedig kacagva próbáltam menekülni, hogy kivegyem a sütit a sütőből. Josh ennyit engedett meg, utána magához húzott, és a tányérra rakott sütikkel együtt a nappaliba mentünk, ahol lehúzott a szőnyegre és etetni kezdett. Mikor keze a hasamhoz ért, hihetetlenül erős kényszert éreztem rá, hogy mindent elmondjak neki, ám mégsem tettem. Egyszerűen nem tudtam. 

Ezek után megkértem, hogy menjünk el sétálni egy kicsit. Josh pedig örömmel tett eleget a kérésemnek. Összekulcsolt kézzel sétáltunk a közeli utcákon. Meghitt csend ereszkedett közénk. A hajamba belekapott a szél, ezzel arcomba sodorva barna tincseimet. Ajkaimon mosoly ült ki, és Josh-hoz préseltem magam. Ő átkarolta a derekam és egy puszit nyomott a fejemre. Egy magas fa árnyékában álltunk meg, Josh maga felé fordított és egy édes csókot nyomott ajkaimra. A sétánk így elnyúlt és lassan már az estéhez közeledtünk ám egyikünk sem bánta. 

A távolban egy anyukát láttam elsétálni, aki babakocsit tolt maga előtt. Benne pedig egy hihetetlen aranyos kislány feküdt. Három éves körüli lehetett. Sötétbarna haja volt és sötétbarna, hatalmas szemei, amik játékosan csillogtak. Mosolyogva nézett ránk, mikor az anyuka eltolta mellettünk nekem pedig nagyot dobbant a szívem.
Felnéztem Josh-ra, aki mosolyogva vizslatott. Arra gondoltam, hogy mennyire más lenne, ha tudná az igazat. Én folyamatosan azt éreztem a közelében, hogy nem csak ketten vagyunk, hanem immár hárman, és mikor engem etet, akkor tulajdonképpen a kisbabánkkal is ezt teszi. Amikor azt mondja szeret, tudnia kéne, hogy nem csak nekem mondja. Amikor elmélázok, tudja, hogy mi miatt teszem, hogy a közelében is nyugodtan a hasamra simíthassam a kezem, és ne kelljen félnem a holnaptól és a jövőtől. 

-           - Josh! – nyöszörögtem. Csak két szót kellett volna mondanom. Két szót, ami alapjában véve megváltoztatja az egész jövőnket. Mert joga volt tudni. Ugyanolyan joga, mint nekem. Mindennél jobban szerettem volna, ha miután hazavisz lefektessen az ágyára, és csak simogassa a hasam. Hogy lássam rajta, hogy izgatott és várja a babánk születését. Josh érdeklődve és talán kicsit aggodalmasan tekintett rám. Még nem álltam kész, nem tudtam, hogy reagálna, ha elmondanám, de tudtam, hogy ha elutasítana, abba jelen pillanatban belehalnék. Leépülnék, és ezt nem engedhettem meg. A kisbabám miatt sem. – Szeretlek! – nyögtem ki végül, elmosolyodott és megsimogatta az arcom.

-           - Én is szeretlek, Kicsim! Örökké! – suttogta és egy csókot hintett ajkaimra, amit most nem tudtam viszonozni. Megszédültem és kétségbeesetten kapaszkodtam meg Josh kabátjában, aki aggódva fonta karjait körém. – Nellie! – hallottam aggodalmas szólongatását, én pedig erőt véve magamon rá néztem.
Haza indultunk, bár Josh egész végig engem vizslatott meglepően aggodalmas szemekkel. Otthon pedig leültetett a kanapéra, én viszont a szobája felé indultam, Josh pedig értetlenül követett, majd becsukta maga mögött a szobája ajtaját és leült mellém az ágyra. Könnyes szemekkel néztem fel rá.

-           - Megígéred, hogy sosem hagysz el? Hogy mindig velem leszel? – kérdeztem suttogva ő pedig kicsit meghökkenve nézett rám. Két keze közé fogta az arcom és úgy beszélt hozzám.

-           - Sosem hagylak el Kicsim! Sem most sem máskor! – jelentette ki suttogva én pedig hittem neki, hinni akartam. Hinnem kellett, mert csak ebbe tudtam kapaszkodni. Szükségem volt erre.

-           - Szeretlek, Josh! Örökké! – suttogtam és lehunytam a szemeimet.

-           - Szeretlek, Nellie! Mindig veled leszek, Kicsim! Örökké! – suttogta. Éreztem leheletét az arcomon, én pedig felsóhajtottam. Kissé kábultan nyitottam ki a szemeimet, ő pedig látszólag erre várt. Mélyen a szemembe nézett, mintha megerősítést akarna adni. Kezeimet a pólójára vezettem és megmarkoltam a gallérját, majd megcsókoltam.

Szükségem volt rá, arra, hogy szeressen. Kívántam őt, foghattam a hormonokra, vagy másra, de így volt. Csak ő tudta, most csillapítani a kétségeket, amik bennem voltak. Féltem. Rettegtem a jövőtől, és nem akartam belegondolni, hogy mi lesz. Csak azt akartam, hogy ebben a pillanatban szeressen. Feledtessen el velem mindent. A segítségével ki tudtam zárni a külvilágot és minden mást el tudtam felejteni. 

Josh kezeivel lágyan simogatni kezdte az arcom, majd ajkaimra hajolt és finoman vette birtokba őket. Tudta, érezte, hogy most gyengédségre és törődésre vágyom. Szorosan összezártam a pilláimat és közelebb préseltem magam hozzá, míg ajkaimmal az övé után kaptam. El sem lehetett mondani mennyire vágytam rá. Lassú, de annál édesebb csókkal ajándékozott meg, amit fokozatosan mélyített el. Kezeit lejjebb csúsztatta az arcomról, majd közelebb vont magához, én pedig egészen addig fészkelődtem, míg az ölében nem kötöttem ki. Átöleltem a nyakát és kiscica módjára bújtam hozzá, Josh kezeit a derekamra vezette és csak csókolt és csókolt. Nem sietett nem kapkodott el semmit, éreztette, hogy törődik velem. Ajkai finoman siklottak végig az enyémen, én pedig átkarolva a nyakát, elnyíló ajkakkal adtam át magam neki. Kezeivel lassan kezdte cirógatni az oldalam, majd ujjait finoman a ruhám alá vezette, és ujjbegyeivel végigsimított a csípőm vonalán. Szívem hevesebben vert, és félő volt, hogy kiszakad a helyéről, izgatottság lett úrrá rajtam, és szinte hallani véltem, ahogy a vérem hevesen száguld ereimben. Kedvesem lassan és fokozatosan ébresztette fel bennem a vágyat, ami csak pihegve tűrtem. Ujjaim csak addig engedelmeskedtek nekem, míg lesimogattam róla az inget és átölelhettem. Nyakhajlatába fúrtam az arcom, majd kis puszikat nyomtam arra a területre. Josh lefejtette rólam a felsőm majd finoman a karjaiban tartva végigfektetett az ágyon. Kezeivel megtámaszkodott mellettem, és mosolyogva nézett rám. Kinyitottam a szemeimet kezem az arcára vezettem, és élveztem, ahogy ujjaim alatt meleg bőrét simogathatom végig. Ujjaimat a hajába vezettem és közelebb vontam magamhoz, hogy megcsókolhassam. Ajkai először alsó majd felső ajkam becézgették. Néhány perccel később pedig már csak azt vettem észre, hogy ő is mellettem van és csókokkal borítja be a testem. Nem tudtam volna megmondani, hogy a ruhák, hogy kerültek le rólunk, de nem is érdekelt. Néma sóhajokkal tűrtem a kényeztetést, ujjaim a lepedőbe markoltak, pilláimat csak nagy nehézség árán tudtam kinyitni. Mámoros tekintettel néztem bele a kavargó sötétbarna szemekbe. Szerelmem lehajolt és finoman megcsókolt. Gyengéden szeretkeztünk kiélvezve minden percét. Megkerestem Josh kezét és összefűztem ujjainkat, aki elhajolt ajkaimtól majd a nyakhajlatomba fúrta a fejét. Így ért el mindkettőnket a gyönyör. Josh mellém feküdt majd magához húzott és egy forró csókot nyomott ajkaimra. Átölelt és miközben a fejét a hajamba fúrta én halványan elmosolyodtam. Egyik kezét a derekamon tartotta a másik a fejem fölött volt. 

Én nem tudtam aludni. Hallottam, ahogy Josh lélegzete szép lassan egyenletessé válik, ebből következtettem, hogy elaludt. Elmosolyodtam és egyik kezem a hasamra csúsztattam. Lehunytam a pilláimat, nem akartam, hogy egy könnycsepp kigördüljön a szememből. A szívem még mindig hevesen dobogott és olyan boldogság áradt szét bennem, hogy féltem a mellkasom már nem bírja el a súlyt. Ez volt életem egyik legszebb és legemlékezetesebb napja. Josh a fejét a hajamba dörgölte, így a kezem gyorsan felcsúsztattam a lepedő mentén a mellkasomhoz. 

-           - Nem tudsz aludni? – kérdezte Josh álmatag hangon én pedig közelebb préseltem magam hozzá. – Ne félj, itt vagyok, Kicsim! És mindig itt leszek! – suttogta majd a kezét elvette a derekamtól és megkereste ujjainkat és összekulcsolta a kezünket. Lejjebb húzta a kezünket, amik a hasamnál kötöttek ki, majd a fejét a nyakhajlatomba temette és egy apró puszit nyomott arra a területre.

-           - Szeretlek! – suttogtam és éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le a szemem sarkából. Boldogan adtam át magam a jótékony sötétségnek és találtam magam pillanatokon belül az álmok tengerében, és egy csodálatos álomban.